2016. május 6., péntek

Ajka túra, avagy kutyások kontra vadászok 2016.01.20

Ez is nagyon klassznak indult, a kutyák élvezték, és teljesen normálisan viselkedtek az erdőben és mezőn egyaránt. Ahogy mindig. Hosszabbra terveztük a túrát, így Fly szépen megvárt az autóban, otthon hagyni nem volt szívem, autózni szeret, az autóban aludni is szeret, így eljött és várt, előtte meg utána pedig kiengedtem kicsit sétálni barátnőm birtokán, ami egyben a túra kezdetének helye is volt. A többi öt jött, valamint Bandi vizslája és keveréke is, plusz velünk tartott még egy beagle is. 


DSC_2433.JPG



Az meg, hogy miért csak az indulása volt klassz a túrának, kicsit bővebb magyarázatot igényel. A túra vége felé volt egy kis összetűzésünk néhány vadásszal. De ez majd a sztori végén. Rendhagyó módon alig fotóztam, inkább mentünk és élveztük a sétát, beszélgettünk és gyönyörködtünk a kutyáink jókedvében. 


DSC_2435.JPG

DSC_2431.JPG

DSC_2429.JPG

Mindegyiktől kutyámtól megkövetelem, hogy első szóra, azonnal hasra vágja magát ha meghallja a fekszik szót. Gyakorlatilag ez az első dolgok közt van, amit egy kiskutyának is megtanítok, mert életmentő lehet. Kaposvárra jártam Egyetemre, ott a kutyafuttató helyünk mellett volt egy sínpár, ahol elég gyakran jöttek a vonatok, így a kutyáknak meg kellett tanulniuk, hogy ha vonat jön, akkor azonnal fekvés és szépen meg kellett várniuk, ameddig a vonat elmegy. Nagyon hasznos tud ez lenni akkor is, ha út mellett sétál a kutya, nyilván senki ne sétáltassa autópálya mellett például a kutyáját, de kis forgalmú utakon néha mi is megyünk, ahol csak mondjuk 10-15 percenként jön egy autó, mint a legutóbbi túrán is, ahol elvileg nem jöhetett volna, csak az erdészethez tartozó autó, ám a legtöbben nem vették figyelembe a behajtani tilos táblát. Ilyenkor is jó tud lenni, ha egy határozott fekszikre mindenki hasra vágja magát és szépen megvárja ameddig az autó elhalad. De amiért ilyen hosszúra sikeredett ez a bevezető, annak az az oka, hogy ez a parancs az erdőben jön igazán jól, ha a kutyák meglátna valami vadat és nekiindulnának, amire ugye elég nagy a csábítás a legtöbb kutyánál, és a legtöbb borderes ismerősöm kutyájánál is. Na de az enyémek szerencsére ebben is kivételek, gyakorlatilag bárhol bármikor tudok velük sétálni, mert azonnal lehívhatóak bármilyen vadról és erre nagyon büszke is vagyok. Nem egyszer kellett már bizonyítaniuk és minden esetben volt okom büszkének lenni rájuk. Aki kicsit is ért a kutyákhoz, az tudja, hogy a falkaösztönük nagyon is erős, és ha valamelyik nekiindul a többi bizony követi. Főleg akkor ha van esélyük elkapni egy nyulat, őzet vagy esetleg rókát, vagy macskát. Aki ilyen helyzetben lehívja a kutyáját a vadról, az előtt bizony le a kalappal, akkor is, ha ezt én is megcsinálom velük. Azért egy borderrel, vagy többel, ez valószínűleg lényegesen egyszerűbb feladat, hiszen tőlük a juhász régen is maximális engedelmességet várt el, és ha nem így volt repült a bot, hogy észhez térítse az engedetlen állatot. Egy agár vagy kopófalkával valószínűleg nekem is sokkal nehezebb dolgom lenne, hiszen nekik az volt a feladatuk, hogy igenis kövessék a vadat, a bordernek meg nem. Na de, hogy miért is hoztam ezt elő, az az, hogy ha erdőben sétálsz a kutyáddal, gyakorlatilag kis sarkítással, de folyamatos életveszélyben van a kutyád, mert a vadász a vadat űző kutyát bármikor kilőheti. Minden joga megvan hozzá és meg is teszik, sőt sokszor jogtalanul is, a gazdája mellől is. Ezért én mindig vizslatom amikor ilyen helyen járunk, hogy esetleg hol látok idegent, aki fegyveres lehet. A jogszabályok szerint kutyát erdőben csakis pórázzal szabad sétáltatni. Igen ám, de ha van 5-6 totál jól nevelt kutyád, akkor miért gyalogolnál velük 8 km-t pórázzal a nyakukban? Első pisszenésre visszajönnek, nem mennek el 20 méternél távolabb, ha igen szólok nekik és máris a közelben vannak. 

Nem mennek messzire...

DSC_2436.JPG


Amerre mi mentünk arra kevés erdő volt, inkább mezős, vagy kisebb facsoportos területek, így úgy gondoltam, menjenek, fussanak, a beláthatatlan területeken pedig a közelemben tartottam őket. Amiért ezt írom, annak az az oka, hogy sajnos alig van már olyan terület, ahol szabadon barangolhatunk a kutyákkal, annak a veszélye nélkül, hogy szabálysértést kövessünk el, vagy a rosszabb eset, hogy le ne lőjék a kutyánkat. Itt jön képbe a fenti azonnal fekszik gyakorlat, mert elvileg ha nem kerget a kutya semmit, akkor nem lőhetik le. Elvileg. De sajnos ennek ellenkezője is nem egyszer fordult már elő. Mennyire jó lenne erre egy olyan alkalmassági vizsga, ahol a kutyát kiteszik megrendezett "éles" helyzetnek, hogy lehívható-e a vadról... aki igen, az mondjuk kap egy kifejezetten erre a célra használatos láthatósági mellényt, és máris mehet barangolni az erdőbe, természetesen mondjuk a kijelölt útvonalakon. Mennyire egyszerű lenne és mennyivel nagyobb szabadságot kapnának a kutyáink... Aki meg nem képes megnevelni, az a kutya és a vadak érdekében is tényleg tartsa pórázon, ahogy mi is tettük a beagle túratársunkkal, hiszen az ő feladata éppen az, ami adott helyzetben tilos volt. Na de ez csak egy szép és idilli álomvilágban létező vizsga és az is marad, hiszen a kutyások és a vadászok többnyire gyűlölik egymást. Sajnos én is nagyon kevés olyan vadásszal találkoztam, aki ne fröcsögő utálattal beszélt volna az erdőben randalírozó kutyákról... sőt kutyás vadászt is ismerek, aki röhögve mesélte hogy lőtte ki a mezőn nyulat kergető jagdterriereket, hozzátenném jogosan! Szóval nehéz ügy...  

DSC_2421.JPG

Na de, jöjjön most a mi történetünk... 

Végig beszélgettünk, nevetgéltünk, mi és és a kutyák is jól éreztük magunkat. Azért egyszer volt egy kis megoldandó feladat, ugyanis Bandi a vizsla, felmászott a gazdája után a magaslesre, de lejönni már nem tudott :D Azt nem akartuk, hogy leugorjon, mert még összetöri magát, de lehozni nehéz volt és görcsösen kapaszkodott, így végül kilogisztikáztuk, hogy a gazdája leengedi a kutya hátulját és tartja elől, én meg teszem az inas kis lábait fokról fokra lefelé a lépcsőn, miközben valahogy magamat is megtartom, hogy ne zúgjak le :D Szerintem simán mehetnénk cirkuszba a mutatvánnyal, de ott annyira nem volt vicces :D


Na de, sokat sétáltunk, már jócskán hazafelé tartottunk, fél négy fele járt az idő, lassan sötétedett. Szaporáztuk a lépteinket, hiszen a fene sem akar sötétben sétálgatni erdős, bozótos területen, pláne én nem. Betegesen félek a vaddisznóktól, pedig sose volt még eggyel sem összetűzésem, "csak" Jessiet tépte meg egyszer egy mangalica koca, és egy ismerős agarait ölte meg vaddisznó... szóval nem alaptalan a dolog, de mindenki kiröhög érte. De inkább félek, mint hogy megijedjek. 

Olyan úton mentünk már, ahol két oldalt sűrűbb bozót volt, ami meredeken emelkedő talajon nőtt, az út pedig a két oldal között ilyen völgyszerűen húzódott. Tehát nem is tudtunk volna nagyon bemenni ott az erdőbe, a kutyák is tök közel voltak hozzánk. Erre jött egy autó vadászokkal. Azonnal lefektettem minden kutyát, hogy elférjenek, mondjuk gondoltam nem ússzuk meg megjegyzések nélkül... Kocsi megállt, vadász letekeri az ablakot, illedelmesen köszön, végignéz a kutyákon. Aztán mondja nekünk, hogy lányok jó lenne hazamenni, mert sötétedik, hamarosan vadászni fognak. Mondtuk, hogy nem láttuk kiírva, különben nem lennénk már régen ott. Mondta, hogy semmi baj, csak menjünk. Látta, hogy a kutyák 100% engedelmesek, fekszenek, szót fogadnak. Elköszönt és elment. Így is lehet. 

Mentünk tovább, erre jött még egy autó. Félrefektettem ismét a kutyákat. Kocsi satufék, faszi kipattan, nem is volt már szomjas, majd nekiáll ordítozni, hogy feljelent minket. Néztünk ki a fejünkből ugyan miért is? Erre, hogy vadászterületen tartózkodunk, hogy merjük stb. Na mondom ÁLLJ! Úgy tudom, hogy vadászat előtt az erdőbe vezető utakat ki kell táblázni, hogy vadászat lesz, senki ne menjen be, mert balesetveszélyes. Mi sem az erdő keresztül vágva közlekedtünk, hanem bizony olyan úton, ahol ezt ki kellett volna írni. Ami nem történt meg. A kisujjamból sajnos nem tudom kiszopni, mikor vadásznak és mikor nem, sőt Bandi szerint ő még sose találkozott idegen vadászokkal, pedig nap mint nap arra fut a kutyáival... Murphy törvénye életbe lépett, ahogy az lenni szokott. Na de a vadász csak fenyegetőzött, hogy ő feljelent minket. Mondtam neki, hogy egészen nyugodtan, de akkor most hívunk rendőrt. Ez persze nem tetszett neki, mert erdei útvonal ide vagy oda, ha muslincát játszik, akkor nem vezethet autót. De persze pattogott tovább, hogy vadásznak így meg úgy mit keresünk ott. Mondom ember, nem vagyok hülye, hogy bemenjek egy olyan területre ahol KI VAN ÍRVA hogy vadászat folyik, HOL A TÁBLA?????? Erre nem tudott mit mondani, belekötött a nyugodtan pihenő kutyákba. Miért nincs rajtuk póráz??? (jó ebben igaza volt, de tényleg kötekedett, meg bunkózott csak...) Hogy ő lelőheti őket. Na erre Bandinak elpattant valami az agyában, így ordítozni még nem láttam soha, hogy azt merje megpróbálni, hogy úgy lövi le a kutyát, hogy húsz méteren belül van a gazdája mellett és hogy nem kerget vadat, abból kurva nagy patália lesz, tudtuk, hogy ilyet nem mer megtenni, mert azt hiszem, ott téptük volna darabokra ha bármelyik kutyára csak ráemelte volna a fegyvert. Tudta ő is, hogy így tehetetlen, hogy meg sem mozdulnak a kutyáink. De az idióta vadász csak mondta a magáét... Mondtam neki nyugodtan, hogy nézzen már végig rajtuk, úgy néznek ki ezek a kutyák, mint akik épp vadat kergetnek???? Erre a faszi kimondta azt amire meg nekem pattant meg valami az agyamban. Hogy a kutyákban nem lehet megbízni, nem lehet neki parancsolni, mert viszi az ösztöne... itt már némi kurvaanyázás is rémlik... Én megértem, hogy az átlag kutyának nem tud parancsolni a gazdája, az ne is vigye erdőbe, ezt persze ő sem tudhatta, és abban igaza is volt, hogy a póráz sajnos kötelező kellék. De ez a stílus, a fenyegetőzés a feljelentéssel, a kutyák lelövésével, az ordítás, ez egész egyszerűen olyan szinten volt undorító és nem normális emberhez méltó, hogy az felfoghatatlan. Nem is emlékszem a végére, de azt tudom, hogy remegtem az idegtől és nagyon szívesen bántalmaztam volna azt a gyökeret fizikailag... utána hazáig ezt beszéltük a lányokkal... hogy ez mennyire szar, hogy nem lehet egy jót sétálni, hisz nem hangoskodunk, az útról nem tértünk le, nem zavartuk a vadakat, nem is láttunk egyet sem fényes nappal, nem csináltunk semmi kárt, szeretjük a természetet az erdőt, azokkal a gyökerekkel ellentétben, akiknek a szemetét mondjuk zsákszámra láttuk az út mellett...  nehéz ügy, nagyon. De miért nem tudta úgy lereagálni ez az idióta is, mint az első vadász. Mert úgy is lehet... El is ment a kedvem egyelőre az erdei túráktól, de mondtam Bandinak, majd menjünk úgy hogy bringával, a kutya meg hámmal a bringa előtt. Teljesen nyílt terepen meg le lehet labdával fárasztani őket. Abba nem köthetnek bele... csak úgy nem tudok egyszerre sok kutyát vinni...

Ti akik olvassátok, van hasonló sztoritok? Pozitív és negatív egyaránt jöhet kommentben! Köszönöm, hogy elolvastátok!

DSC_2423.JPG

2 megjegyzés:

  1. Mi ugye rengeteget túrázunk, általában a Bükkben. Sajnos mi is rengetegszer találkozunk vadászokkal. De persze olyan helyeken, ahova kocsival be se lehetne jönni... Mi is megkaptuk már hányszor, hogy egy kutya, főleg a border mindig űzi a vadat, hogy merjünk elengedni, meg különben is, ide nem lehet kutyát behozni, még pórázon se, mert nemzeti park :O
    Enyémek utána se indulnak a vadnak, Monty mindig észreveszi, de csak áll és nézi, a másik kettőnek fel se tűnik, mert ők meg csak Montyt látják :D
    Én már le se állok velük vitatkozni, rájuk teszem a pórázt, aztán arrébb megyünk pár 100 métert, és mehetnek újra szabadon. Vagy ha már hallom, hogy jön a kocsi, elbújunk valami bokor mögött :D
    Persze találkoztunk már normális vadásszal, erdésszel is, nemzeti parkos kocsiból mindig csak mosolyognak, mikor látják, hogy póráz nélkül is jönnek láb mellett.
    Érdekes, hogy utóbbi időben Szlovákiában is többször kirándultunk, ott még egyszer se találkoztam senkivel, aki beszólt volna a kutyák miatt.

    VálaszTörlés
  2. Eljutunk odáig, hogy az is meggondolandó, hogy akár kutya nélkül is túrázzon az ember. Mert az efféle idióta vadász megfenyeget kutya nélkül is. Piásan gondolom lő mindenre ami mozog...
    Én kétszer futottam bele vadászatba. Egyszer kutyás túrán, Sopronban. Kitáblázva, plusz egy eligazító emberkével, aki arra vigyázott - normális hangnemben - hogy a tábla mellett még véletlenül sem menjen be senki az erdőbe. A másiknál autóban ültem, megállították a forgalmat, mert hajtottak.
    Viszont! Öreg vadász ismerősöm már figyelmeztetett, hogy sötétedéskor a szőlősök felé sem érdemes sétálni, illetve pirkadatkor sem, mert előszeretettel vadásszák az odatévedő őzeket. Ez persze sem kitáblázva, sem bejelentve nincs. Gondolom. Azt is mondta, hogy ha ott és akkor valaki elengedi a kutyát, számíthat kilövésre. Az öreg vadász létére megmondta, hogy borzasztó sok köztük a barom.
    Nekem Beni szintén hozza ezt a fektetős formát, erdőben még talán 15 m-nél távolabb sem merészkedik, de nekem is nagy félelmem egy piás vadász, meg persze a vaddisznó.

    VálaszTörlés