2019. február 14., csütörtök

2018.10.23-30. - A V alom harmadik hete :)


Már egészen kiskutya formájúvá alakultak, már nem dagadt tengerimalacok, van arcuk, szemük, szőrük is. Tudnak négy lábon közlekedni, igaz kicsit még fejnehezek :) Imádni valóak egytől egyig ❤️ Már most rengeteg foglalkozást, szocializációt kapnak a családjuktól ❤️





Videók az első játékpróbálkozásokról, még döcögnek, borulnak, de egyre magabiztosabbak és stabilabbak mozgás, futás közben, egyre többet vannak ébren is. A harmadik videón pedig lelkes táplálkozás történik épp :)






2019. február 12., kedd

2018.10.23 - Farkasokkal sétáló

Bár mostanában kiskutyaárasztás van a blogon, azért mi a rendes sétáinkat sem hanyagoltuk el, hol egyedül, hol kisebb, hol nagyobb kutyákkal, hol farkasokkal történik a dolog. Leo és Princi tökéletesen együttműködő falkatagokként viselkednek az én kutyáimmal, így gyakran megyünk együtt. Sikerült most rávenni őket arra is, hogy a bálán maradjanak néhány kép erejéig. Nem szoktam elfogultan nyilatkozni a saját képeimről, de ezek most nagyon tetszenek :) Vatra nem szerepel, mert épp a gyermekei nevelésével foglalkozott otthon. (Valójában tanította őket, hogy kell leigázni a leendő gazdikat és a világot, de ez még egy közeljövőben megszülető poszt témája lesz majd)

Szóval: Tigi, Nafta, Diesel, Logan, Princi és Leo :)



Princi itt már megunta az ücsörgést és lelépett.





Ezek pedig a fázisfotók arról, mi is történt azután, hogy elhangzott a "gyere!" varázsszó. Elég elvetemülten tudnak startolni. 






A farkasok még sokkal gyökerebb állatok mint a border colliek. Remekül szemlélteti a humorukat az alábbi képsor. Én remekül szórakoztam, szerintem Leo is, Dóra kevésbé. Persze a harapás nagyon is gátolt, Leo pontosan tudja, meddig mehet el, viszont amennyire lehet ki is használja a lehetőségeket. Azért a nap képe nekem ez a legfelső, amikor is Leo nem szeretett volna helyben maradni, így aztán csak úgy poénból lekapta Dóra szemüvegét én meg épp jókor kattintottam :D A poén az egészben, hogy utólag láttam a képet, mennyire jól sikerült, hisz a fene se tudta, hogy ez lesz belőle :) 






Azért tud ő viselkedni is ha akar!!! ❤️❤️❤️ Remek fotóalanyok és jó kis tervei(nk)m is vannak velük fotóügyileg, csak nem egyszerű összehozni, hogy mindenki ráérjen, legyen alkalmas helyszín, jó fények, idő, és együttműködő négylábúak :)






Ha tetszett kövesd őket az INSTAGRAMON is. Oda gyakrabban kerülnek fel képek, igaz kevesebb :D

2019. február 10., vasárnap

2018.10.14.-23. Cseperednek a V babák :)

Szerencsére Orsi folyamatosan ellátott engem képekkel a kicsikről, én meg szorgalmasan mentegettem le őket. Imádtam ezt az időszakot, ilyenkor annyira aranyosak a kiskutyák, és annyira rohamtempóban nőnek, hogy szinte ijesztő :) Bár az előző posztban már pár nappal idősebb kori képek vannak, mégsem akartam, hogy ezek lemaradjanak :)


Hat naposan ekkora bálna :)




Pici Panda is szépen hozza be a kezdeti lemaradását :)




Édes álmok :)





Hat naposan a teljes csapat, látszik, hogy Panda (aki most már Zserbó) akkor még sokkal kisebb volt a többieknél. Azóta szépen megnőtt :)




Videók is vannak aznapról ❤️ Alszanak, nyöszörögnek, nyújtózkodnak tele pocakkal ❤️






Itt éppen egy hetesek, esznek, alszanak, cukik  ❤️



Anyuval, ahogy épp eteti a bandát




Ugyanez mozgásban :)




Itt már 10 naposak, lassan felborítják anyut a kajáért küzdve ❤️




12 naposan már alakul a személyiségük, és nyílnak a szemeik is :)




Itt pedig már 15 naposak  (folytatás következik :) )





2019. február 6., szerda

2018.10.18 - A V alom már 10 napos :)

Amikor a picik 10 naposak lett, meglátogattam őket Orsiéknál. Gyönyörű kiskutyák. A fotókkal nem vagyok maradéktalanul elégedett, de azért a lényeg látszik, hogy csodaszép alom :)

Von-tolla at Wendigo's Wind - bluemerle kan, azóta már a becses Logan Junior névre hallgat, a nagyapja után :)

Mindig el szoktam mondani, hogy a kölykök honnan kapták a neveiket, általában zenei témában találok klassz neveket, de néha máshonnan is. Von-tolla a Dzsungel könyvének kevéssé ismert részeiből van, azaz ha jól emlékszem a filmben ezzel nem is találkozhattok. Íme a magyarázat.

 "Jó vadászatot! Von-tolla a nevem - volt a válasz. Azt jelentette ez, hogy magános farkas, aki maga küszködik magáért, párjáért, kölykeiért valami elhagyatott tanyán, ahogy sok farkas szokta délvidéken. Von-tolla: ez a név annyi, mint Kívülálló - aki minden csapaton kívül áll."













Van Helsing at Wendigo's Windbluemerle kan, nemes egyszerűséggel Raptor lett aztán. Zseniális egyébként. El akartam sütni a Velociraptor nevet is, szerintem állati lett volna, de Orsi szerint nem olyan vadállatok, így aztán tartalékos név lett egy Vatra babának :)

Nem az első kölyök kap filmből sem nevet :) Ezeknek a piciknek a nagyapja Logan, aki most már 11 éves is elmúlt, de a nevét az X-men filmek Loganjéről kapta. Van Helsinget pedig ugyanúgy Hugh Jackman játssza, csoda hát, hogy a pici szörnyvadásznak ezt a nevet adtuk, ha már a névadója örök kedvenc? :) (Na meg a W alomban is lett egy Wolverine... ha már :D )












Valkyrie at Wendigo's Wind - fekete-fehér szuka, aki most már Zserbó :) 

Valkyrie a norvég mitológiában egy szellem, tetszett a név, igazából ennyi. Több, mint egy éve várt rá a családja, végig izgulták velünk Lexie majd Nafta fedeztetését és üresen maradását, aztán a következőket is, amiből aztán már születtek ezek a babák. :)














Volcano Suns at Wendigo's Wind - fekete-fehér szuka, most már Raven :)

Az egyetlen akinek ebben az alomban most zenei ihletésű neve lett. Ez is elég szokatlan, de most így alakult. A hívónevét is imádom! :)









2019. február 3., vasárnap

2018.10.18.-24. W alom 3 - 9 napos korig :)

Képek helyett most sokkal több videó készült a kicsikről, mint máskor, talán idő hiányában, így egyszerűbb volt, mégis lesz róluk valami, ha nem is képek.

Ninja 3 napos, hörög, morog, ugat :D Ezt a szokását most is megtartotta, ugyanilyen hangos, ebben tiszta anyja :) Igaz, ez az egész alomra jellemző lett, elég beszédes kiskutyák lettek.



4 napos, aktív kis kukacok







9 napos kölykök, kis szivattyúk, folyton morognak, ugatnak és esznek :)







Jó, hát még azért nem olyan izgalmas ennyi idősen az életük, hiszen csak esznek, alszanak, de én imádom visszanézni a videóikat. 

Ha érdekel róluk több videó, nem csak a picikről, fel tudsz iratkozni a Wendigo's Wind Youtube csatornára is ide a linkre kattintva.

2019. február 1., péntek

2018.10.15 - A W alom (közel sem egyszerű) születése

Már egy héttel az ellés előtt nagyon vártam rájuk. Ám amennyire lehetett Vatra kihúzta a végletekig és az idegeimen táncolt, mutatom miért...

Október 7.-én így napozott az udvar közepén... az sem zavarta különösebben, hogy elővettem a telefonomat és körbefotóztam... ez egy hülye alapjáraton is, de így imádom.




Itt már én tűkön ültem, mert a vemhessége 59. napján volt az utolsó fedeztetéstől, az elsőtől meg a 63.-on. Így aztán bármikor jöhettek volna a kiskutyák szerintem. Szerinte nem. Szerinte bazi nagy hassal farakás tetején kell dekkolni, frászt hozni rám, papucsban rohantam le, hogy leszedjem onnan, mert le akart ugrani...



Az ilyen jellegű tettei miatt szobafogságra ítéltem, mielőtt kinyírná magát. Bosszúból elrágta az infralámpa zsinórját, és így fetrengett az elletőládában, mintegy éreztetve velem azt, hogy tulajdonképpen én egy szemét vagyok, hogy nem hagyom az udvaron szórakozni és hogy ő most rettenetesen unatkozik.

  


Azért közben persze kiengedtem és sűrűn kinéztem rá, hogy nem óhajt-e éppen szülni, de általában valami hasonló képet láttam... Napok óta fél óránként lestem, vártam a kicsiket, egyre idegesebben, de sehol senki... az megnyugtató volt, hogy mozogtak benne, igazából csak attól tartottam, hogy a kölykök majd nem megszületnek, hanem kirágják magukat az anyjukból... 



Október 14.-én már mondtam Móninak, hogy ő fogja közvetíteni az ellést. Van egy csoportom gazdijelölteknek, oda akartam, mert mindenki rettentően várta a kiskutyáját már. Aznap leesett a hője, de csak 37 C-ra, lejjebb nem. Ez már eleve furcsa volt, mert eddig kivétel nélkül napi 3x-i mérésnél minden szukámnak lement a hője bőven 37 C alá, na neki nem. De ő Vatra... Augusztus 10.-én volt először és 13.-án utoljára fedeztetve, ergo az utolsó fedeztetéstől számított 62. napon esett csak le a hője, ami azt gondolom nagyon a vége, hiszen valószínűleg előbb termékenyült és nem az utolsó fedezésnél, de ezt biztosra nem tudhatom. Aznap már nyugtalan volt, kaparászott, már kora délután is. Itt épp közöltem vele, hogy ha tetszik, ha nem, szülni fog és kész :D A szájában Logan szőre lóg, mert természetesen utolsó napos vemhesen is a legjobb móka a labdáért induló másik kutyából szőrt kitépni...



Bekészítettem magamnak egy könyvet este, hogy akkor majd ott szépen elleszünk. Hát... nyugodtan alhattam volna egész éjszaka, mert Vatra nem óhajtott szülni, minden jel ellenére sem még éjjel. Nyugtalan volt, forgolódott, a lábait nyalogatta, nem hagyott aludni sem. De az éjszakát így töltöttük kb. Elolvastam mellette a közel 500 oldalas könyvet :D



Végre hajnali négy órakor megszületett az első kiskutya, farral, és picike volt nagyon, egy blue-merle kislány. Már kezdtem örülni, hogy ha mind ekkora lesz, akkor könnyen fog elleni, de korai volt az öröm. A kölyök egészséges volt, hangos és eleven, azonnal elkezdett enni. Furcsállottam, hogy egyszer csak lógott a burok Vatrából, de semmi tolófájás, kibontottam a kiskutyát, megtörölgettem, aztán odaraktam Vatrának, ő egyből tudta, hogy is kell bánni a kicsivel :) 




A következő kiskutya csak rá két órával tudott megszületni, úgy, hogy végig elértem a kölyköt, de nem tudtam sehogy megfogni, egyszerűen nem jött ki annyira, hogy meg lehessen fogni, pedig ő fejjel volt előre, tolófájások semmi. Nem szoktam ellés alatt oxitocint adni, csak utána, de most adtam neki, különben nem biztos, hogy túlélte volna az a kiskutya, így is csoda volt. Vatra is nagyon nagyon megszenvedte. Általában 30-60 percenként szoktak a kiskutyák jönni egymás után, hát most nem. Ő szintén egy blue-merle szuka, gyönyörű fejjel, nagy fehér mintával.




A harmadik viszonylag gyorsan jött, de itt is én szedtem ki és farral, tolófájás nulla... még csak nem is láttam a kutyán, hogy nyomna vagy valami, kizárólag akkor ha épp elértem a kölyköt és tudtam tartani, hogy legalább vissza ne csússzon. Viszont elsőre azt hittem a szemem káprázik, mert miféle szín ez? :D Sima sable nem lehet, az sötétbarna-fekete, születéskor. Az eddig általam látott sable merlék meg foltosak voltak születéskor, találgattam, hogy talán kék sable? Vagy kék sable merle? De úgy tűnik egyik sem, hanem Vattuszka színű, sable merle, de foltok nélkül.





Aztán ismét két óra várakozás és még egy kis adag oxitocin után nagy nehezen kibújt az első fiú, egy óriási, bluemerle tri kiskutya. Ez volt reggel 9 körül. 



Aztán sokáig semmi, illetve kiskutya a szülőútban, orral előre, de egyszerűen nem mozdult semerre. Két órát küzdöttem Vatrával, hogy hátha megszüli és kijön, biztos voltam benne, hogy a kölyöknek már annyi, nem élhet túl ennyi időt, de mivel már a szülőútban volt, bíztam benne, hogy ki fog jönni, ahogy a többi. Nem jött. Fájások nulla. Kölyöknek épp csak az orra hegyét értem el, megfogni nem tudtam, se előre se hátra nem mozdult. Dórával közben tartottuk a kontaktot hol tartunk, meg akartam kérdezni, hogy adhatok-e még neki oxit, mert nekem már nagyon úgy tűnt, hogy a fáradt izmokra kb. pont semmit nem hat, aztán Dóra odaadta a telefont Gábornak, a dokinak, hogy mondjam el én a szitut, ne kelljen már közvetíteni és arra jutottunk, hogy inkább beviszem, mielőtt nagyobb baj történik. Mennyire jó döntés volt..

Rendelőben még megpróbáltuk kihúzni a kölyköt finoman, Vatrát két lábra állítva egy picit kijjebb csúszott, de a finom húzásra sem mozdult. Így muszáj volt a császár mellett dönteni ott hirtelen, és mint az kiderült, azért nem mozdult a kölyök se előre se hátra, mert rácsavarodott a méh, így lehetett volna sokkal sokkal nagyobb bajuk is... Teljesen rosszul voltam, mert lehet, hogy ez rutinműtét, de nekem még nem volt soha császáros kutyám, aggódtam Vatráért, aggódtam a piciért, az ultrahangon láttuk hogy ÉL, több órás küzdés után is élt a kiskutya. Akkor már 30 órája voltam ébren, a mosott szar különbül nézhetett ki nálam, a kulcsom az állatpatikában maradt, a telefonom a kocsiban, az irataim is, a patika bezárt, a kulcsa Dóránál aki viszont bemosakodott Vatra műtétjéhez. Így leültem a váróba, támasztottam a fejem és vártam és aggódtam. Aztán hallottam egy hangot, hogy "él". Egyszerre örültem és egyszerre ijedtem meg, hogy most ki? Vatra vagy a kölyök? Aztán meghallottam a kiskutya visítását amit aztán abba sem hagyott még akkor sem amikor bemehettem hozzájuk. Belenéztem a dobozba amibe tették, egy óriási, gyönyörű, sable kan kiskutya visítozott szembe velem. Kezet mostam, hogy megfoghassam, de annyira fáradt voltam, hogy Dóra szólt rám, hogy töröljem már meg a kezem, mert így is fázik szerencsétlen kölyök, nem hogy ha még össze is vizezem. Akkor hagyta abba a visítást a kiskutya, amikor betettük a pulcsim, meg a pólóm közé, ott kényelmesen elhelyezkedett és elhallgatott a melegben. A képeken épp már a hazaérkezés pillanata :)




Itt már majdnem összeestem annyira fáradt voltam, de kivittem a kiskutyát, betettem a többiekhez, aztán Vatrát, aztán mentem ki a táskámért, de Vatra már félkómásan de beugrott a kölykökhöz és etette őket.





Ezek a képek pedig már másnap készültek a kis családról, amikor már mindenki nagyjából kialudta magát, a picik szárazak voltak és babaillatúak, Vattuszka pedig tökéletes anyaként viselkedett velük, mintha egész életében ezt csinálta volna.







Csináltam róluk egyesével is, igaz csak telefonos, de jobb, mint a semmi. Folyton rohanok, nem volt időm itt se rendes fotózásra, ráadásul kiskutyát egyedül közel sem egyszerű...

Blue-merle pici lány, akiről csak később derült ki, hogy tulajdonképpen tricolor :)




Blue merle kislány




Sable-merle kislány, itt valami enyhe pici foltok azért látszanak rajta




Blue-merle tricolor kan, pont mint Merlin picinek :)




Sable kispasi, akiről azt mondtam Móninak, hogy az övé lesz. Nem hitt nekem, aztán az Univerzum is egyet értett velem :D




Együtt :)




Hogy Vattuszkának legyen elég teje és az jó minőségű legyen, ilyen vacsikat kapott a szoptatás alatt. A csúcs az volt, hogy az amúgy 15 kg-os kutya másfél-két kg húst és belsőséget tolt be naponta, ez a normál adagjának 8-9x-ese... de volt is tej bőven, a kicsik úgy fejlődtek öröm volt nézni. Itt a tálban sneci, marhagyomor, marhamáj, csirkecombfilé, csontliszt. Az első két hétben ráadásul szegénynek nagyon étvágya sem volt, mert antibiotikumot kellett szednie, amitől viszont fájt a gyomra. De azért hősiesen ette amit kapott. 



Itt kizártam a kölyköktől, hogy végre egy picit mozogjon is, mire úgy nézett rám, hogy azonnal engedjem be, különben lebontja a kerítést...




Itt pedig a hat napos csepp kiskutya ismerkedik az apjával, vagyis inkább fordítva :) Tigi végig nagy nagy szeretettel közeledett a kiskutyákhoz, tisztogatta őket, játszott velük :)