Ez a június és a következő hónapok voltak azok, aminek a nagy részét szívesen kihagytam volna az életemből, először Kuzurit kellett műteni, aztán Dieselről derült ki, hogy súlyos beteg, de a többiekkel is voltak kisebb problémák, nagyon nagyon nehéz és sokszor szomorú hónapok voltak ezek, de haladok sorban, leírok mindent, most már kicsit könnyebb, mint akkor amikor történtek ezek a dolgok, így hiteles a blog, hiszen sajnos nem csak pozitív oldala van a kutyatartásnak, hanem rengetegszer akadnak megoldandó és remélhetőleg megoldható gondok. Rendesen próbára tett bennünket a nyár...
Június elején még nem is volt semmi gond, Adri küldte a képeket a cseperedő majd gazdihoz költöző C alomról, a júniusi képgyűjtemény ezekről a kicsikről ITT NÉZHETŐ MEG.
2021.06.01
Szokásos munkanap, minden kutyám a kozmiban, mindenkire és mindenre kíváncsiak vagy épp alszanak, ha nincs semmi érdekes.
2021.06.03
Misu betámadta az éppen füvet locsoló szomszéd vízsugarát, erről csodás képek születtek, illetve utána három nappal egy vízparti sétán voltunk a kutyákkal, ahol szintén készült rengeteg kép és egy külön poszt, amit ITT OLVASHATTOK ha kihagytátok volna az előző blogposztot.
Csak találgatás egyébként, de a későbbiek során, amikor műteni kellett Kuzurit egy pullerdarabot talált az orvos elakadva a vékonybelében, ami már meg volt feketedve szóval egy jó ideje már lenyelhette. Semmi más nem rémlik, amikor ilyennel játszottak csak ez a vízparti séta. Elszabták már korábban, pedig ez egy drága és elvileg nagyon tartós kutyajáték, mondjuk már megszoktam, hogy ezek mindent tönkretesznek, de arról azóta sincs elképzelésem se, hogy a kiskutya hogy és mikor nyelt le belőle egy darabot, amikor folyamatos kontroll alatt voltak, csak dobáltuk nekik a vízbe a játékot és ők kihozták, soha nincsen előttük hagyva olyan amit megrágva bajuk eshetne, hát most mégis sikerült, csak fogalmam nincs hogyan. De hogy valóban itt a sétán sikerült-e neki, vagy korábban, azt nem tudom.
2021.06.08
Misu teljesen vizipatkány életmódot folytat nyáron, ha nem úszhat akkor a locsolókra vadászik :) Imádja a vizet ❤
2021.06.09
Mazikeen fürdeni jött aznap a kozmetikába, ahogy az a képen látszik is (nem volt boldog) ellenben a Misuval való játék nem volt ellenére :) Két bolond a videón :D
2021.06.10
Na itt kezdődtek a bajok :( Dolgoztam, mikor egyszer csak azt vettem észre, hogy Kuzuri körül óriási nagy víztócsa van. Azt hittem bepisilt, feltakarítottam nem is csináltam belőle ügyet. Az viszont feltűnt, hogy utána nagyon sokat ivott. Majd egy húsz perc elteltével óriási erővel sugárban jött vissza a víz a kiskutyából, és pont láttam. Tudtam, hogy baj van, láttam hasonló hányást, még Flynál, a bélelzáródás egyik jellemző tünete ez. Persze azonnal megijedtem, hívtam az állatorvosunkat, de még reménykedtem, hogy csak valami gyomor vagy bélgyulladást szedett össze a kölyök, de sajnos nem. Kaptunk időpontot kicsivel későbbre, gyorsan lemondtam a vendégeket, az épp asztalon lévőt gyorsan befejeztem, a délutániaknak is szóltam, hogy lehet gáz van, készüljenek úgy, hogy nem biztos, hogy tudnak jönni. Kuzuri azért figyelt és itt nem is nézett ki nagyon rosszul, de amikor nem szóltam neki és nem rá figyeltem elfeküdt és láthatóan fájdalmai voltak. Mondogattam magamnak, hogy nem eshetek pánikba minden rendben lesz, elvitték a vendéget és indultunk is az orvoshoz, ilyenkor nem szabad késlekedni, semennyit, az azonnali ellátás életmentő lehet, nem kell arra várni, hogy majd jobban lesz, nem lesz.
Gábor az orvosunk megvizsgálta a kiskutyát, és sajnos beigazolódott, amire gondoltam, bélelzáródás. Sajnos épp nem tudta azonnal megműteni Kuzurit a saját orvosunk, csak pár órával később tudta volna, de se ő sem mi nem akartunk várni, így gyors telefon Szombathelyre, ahol tudták fogadni a kiskutyát, én közben próbáltam hívni a Soproniakat, hátha tudják fogadni, de akkor nem vették fel, később mire visszahívtak mi már Szombathelyen voltunk, pedig szívesebben vittem volna Sopronba, sokkal jobban bízom bennük, de most nem volt választás nem húzhattuk az időt. Közben szóltam Barbinak, hogy el tud e jönni velem, mert kell a lelki támasz, mert... azt hiszem nem kell magyaráznom, ott lebeg a gondolat, hogy elveszíthetem a kiskutyát... Pénzt is mondtam hozzon, hogy ne húzzuk azzal is az időt, hogy hazamegyek még pénzért is. Szóval úgy ahogy voltunk, minden kutyám az autóban, Kapuvárról egyenesen rohantunk Szombathelyre, tapostam a gázt, az se érdekelt, ha megbüntetnek gyorshajtásért. Annyira szorítottam a kormányt, hogy amikor megálltuk alig tudtam elengedni, elfehéredett a kezem, közben ugye Kuzurit se láttam, mert hátul volt a boxban, idegbaj, aggódás, félelem...
Odaértünk, berohantam vele, elvették, elaltatták, bevitték, mi meg kinn vártunk, gyomrom görcsben, még most, hogy csak írok róla is borzasztó érzés, soha soha többet nem akarok ilyet átélni. Kb. másfél órát volt benn a kiskutya, aztán behívtak, feküdt az asztalon, nedves a szőre, csupasz a kis hasa, óriási varrat. A doki elmondta, hogy kettő helyen felvágták a belet, az egyik helyről ezt a darabot szedték ki (akkor még nem tudtuk mi ez) a másik helyről pedig szőrt, ezen se csodálkozom, folyton egymást tépik, plusz a kozmiban is rágta a szőrt néha, de az önmagában nem okozott volna valószínűleg gondot, vagy nem tudom. Borzasztó volt látni. Azt mondták, akkor van baj, ha elkezd hányni.
Elindultunk vele haza, Barbi fogta, két percenként kérdeztem meg, lélegzik-e... Lassan tért csak magához, ez a kép már itthon készült, de még aludt pár órát, illetve nagyon lassan ébredezett.
Ezt szedték ki belőle. Fentebb írtam mi a tippem, hol juthatott hozzá, az az elmélete, hogy amikor a nagyok játszottak a pullerdarabbal, valószínűleg letéptek belőle egy darabot, amit ez a kis hülye lenyelhetett, nem tudok mást elképzelni, tejfogakkal ennyi idősen nem valószínű, hogy le tudott rágni egy ekkora darabot, nem tudom... én is csak akkor jöttem rá, hogy mi ez amikor belevágtam, mert tudni akartam... Egyébként az a durva, hogy annyi mindent meg bírnak enni ezek a kis hülyék, és nem okoz problémát szépen átmegy rajtuk, majd távozik... de ha megakad... egyetlen percet sem szabad várni, a lehető leggyorsabban kell ilyenkor a kutyát olyan orvoshoz juttatni aki meg tudja műteni.
Szigorú ketrecfogságra ítélve, nem ihat két napig, nem is ehet még pár napig, mindent infúzióban kap, már aznap este vissza kellett vinni Kapuvárra a saját orvosunkhoz infúzióra és utána még sokáig naponta kétszer.
Az első lépései a műtét után, még nem ébredt fel teljesen, de persze már megy. Nem néz ki jól :(
2021.06.11
Másnap ilyen nyüszítve ébredt :( Azt hittem fájdalmai vannak, de nem mutatta igazán, aztán rájöttem, hogy a helyzetet nem érti, a gyógyszerektől bágyadt, ketrecben van, biztos fájt a sebe is, plusz sosem volt gallér rajta...
Itt pedig csak simogatom, miközben folyik az infúzió a kis lábába. Ültünk az autóban és vártuk, hogy lecsepegjen.
Így teltek a napok szegénykémnek, ketrecben vagy a kezemben, vagy nagyon szigorú felügyelettel kicsit az udvaron, pisilni kivittem persze, meg a kozmiba is jött, mert nem tudtam máshogy megoldani. Este/éjjel is dolgoztam, mert a szezon közepén rengeteg volt a vendég viszont a kiskutyát reggel-este vinni kellett infúzióra.
2021.06.12
Második nap a műtét után, nagyon-nagyon szomjas de még nem ihat :( Viszont legalább volt kedve játszani már a labdával, igaz csak így nyugalomban és helyhez kötve, de akkor is...
A napi infúziós kezelés. Szegényke olyan okosan, szépen tűrte, nem mintha lett volna választása, de akkor is.
Picike így örül nekem, ha szólok hozzá, az a kis csóváló farka ❤
2021.06.13
Előző nap, 48 órával a műtét után kezdhettem el lassan, nagyon lassan itatni. Egyszer hányt amikor Barbinál voltunk, azt hiszem előtte nap, de olyan volt, mintha csak böffentett volna egyet, és visszajött volna egy kis víz, viszont sárgás-zöldes színe volt. Mondtam az orvosunknak is, kapott hányáscsillapítót, viszont nagyon nem tetszett a kiskutya aznap, nem, hogy jobban lett volna, inkább sokat feküdt, pihent. Persze éhes volt nagyon, de ha megnézitek ezeken a képeken, nagyon bágyadtnak tűnik, egyáltalán nem élénknek, egészségesnek. Kezdtem miatta aggódni, nem tetszett, nem ilyenek szoktak lenni soha műtét után, mindig nagyon gyorsan regenerálódnak főleg a kölykök. Jól ismerem a kutyámat, tudtam, hogy valami nem kerek. Ez be is bizonyosodott, amikor este hányt is egyet.
Közben elkezdtek potyogni a fogai, még soha nem sikerült egyet sem eltenni, most igen.
Édesem nincs is jól, de azért enne...
2021.06.14
Három nappal a műtét után, előző este ehetett egy keveset, az első adagot jó étvággyal falta be (két teáskanálnyi kajáról van szó az is vízzel hígítva) de a második adag már nem csúszott annyira. A hasa pedig puffadt volt. Azt hittem akkor még, hogy nem indult be az emésztése, bíztam benne, hogy "csak" ennyi. De az aznapi ultrahang sok-sok folyadékot mutatott a hasüregben, Gábor arca nem jósolt semmi jót, én meg pánikolni kezdtem. Valószínűleg szétjött egy varrat, azt mondta Gábor, hogy menjek vele vissza Szombathelyre, de én nem akartam, kértem hogy ő műtse meg, ezerszer jobban bízom benne, mint a Szombathelyiekben, elnézést azoktól, akik szeretnek oda járni, nekünk nem nagyon van jó tapasztalatunk, Kuzuri is egy ekkora műtéthez nem géppel lett altatva, csak gyógyszeresen, a doki amikor megtudta, hogy amúgy nyersezek a kutyákkal, szinte kioktatott, hogy azt én nem tudom úgy összerakni, mint egy jó minőségű tápot, meg hogy mi gazdik azt se tudjuk mi az a fehérje... ezen még az adott helyzetben is felkúrtam az agyam, mert agrármérnökként, tapasztalt kutyásként, lehet, hogy erről adott esetben még több fogalmam is lehet, na mindegy. Nem akartam oda visszavinni, ahol egyszer már valami nem sikerült és nem volt már a műtétnél sem jó érzésem. Mondtam Gábornak tudom, hogy mindent megtesz Kuzuriért bármi lesz is a vége... az sem biztos, hogy kibírta volna az utat Szombathelyig. Bevitték. Tudom, hogy nagyon vigyáznak minden altatott kutyára, tudom, hogy nagyon gondosan műtenek, nem véletlenül ide járunk. Én kiültem a kocsiba zokogni. Máskor híresen optimista vagyok, na ez most nem működött.
Itt a puffadt hasával, nem túl jó kedvűen...
Itt is kb. másfél óra volt a műtét, amikor kijött Gábor a hírekkel, láttam rajta hogy él a kutya, mondta hogy mindkét varrat szétnyílt, folyt ki a kutya beléből a trutyi a hasüregbe, hashártyagyulladása volt, és kétszer húsz centi belet ki kellett vágni... aztakurva... Mondta, hogy sajnos ilyen van, hogy olyan is volt, hogy többször is kellett ilyennel kutyát újra műteni, én elhiszem és nem akartam hibáztatni az előző és egyébként jó nevű és tapasztalt orvost, de valami mégis történt... az az egy érdekelt, hogy helyrejöjjön a kiskutyám.
Ez a videó a második műtét után készült, rögtön ébredés után. Kuzuri sokkal jobb kedvű, energikusabb és sokkal kevésbé bágyadt, mint az első műtét után. Jó ezt látni! Persze rettegtem, hogy megint szétjönnek a varratok, hogy megismétlődik az előző eset, hogy elveszítem... árgus szemekkel figyeltem nem puffad-e, nem hány-e... Tanulság.. ha ilyennel van műtve a kutya és akár csak egyszer is hány, azonnal alaposan megnézni! Mi is néztük, igaz nem minden nap, ezek után viszont ragaszkodtam a napi ultrahanghoz! Biztosan az őrületbe kergettem vele az orvosokat, de akkor is...
2021.06.15
Gyógyulgat, én meg nézem és méregetem a pocakját, nem puffad-e... a kedve nagyon jó, csak majd' szomjan hal. Annyit csináltam, hogy időnként benedvesítettem a nyelvét, de inni nem kaphatott még. A hashártyagyulladása ellenére sem érezte magát rosszul, igaz reggel és este is infúzióra vittem... sóoldat, glükóz, vitaminok, gyulladáscsökkentő, antibiotikumok, bélmozgató, hányáscsillapító... minden egyes nap... volt ami kétszer is.
2021.06.16
Sokkal jobban van, mint az első műtét után ilyenkor. Icipici adagokban kap már vizet is és nem hányta ki. Azt mondták lehet neki óránként fél decit, de én még ezt is leosztottam neki kisebb adagokra, időzítőt állítottam mikor kell itatni, és fecskendővel mértem ki neki a pontos adagot...
Az infúzió már napi rutinná vált, mindig jöttek a többiek is amióta megvan a caddy és a boxok benne azóta ez nagyon egyszerű. Látszik, hogy már egészen jól érzi magát :)
2021.06.17
Amikor már ehetett az így történt. Picike adagokban kapta a folyékony tápszert.
Itt pedig amikor levettem róla a gallért, bár soha nem láttam, hogy piszkálná a sebet, ezt csak szigorú felügyelettel tehette meg. Mondjuk jókedvűen ki is használta a gallér nélküli szabadságot arra, hogy a felnőtteket idegesítse, jelen esetben Dieselt :) Én meg persze a hajamat téptem, hogy majd szétjön a varrat, vagy hány, vagy rosszul lesz, az előző műtét után ezen a napon lett rosszabbul, na ez most nem történt meg, nem is hányt egyszer sem ezért kezdtem bízni már a gyógyulásában, de azért ez akkor sem volt egyszerű időszak.
Várunk a sorunkra az orvosnál.
Túlélőkészlet a kozmiban, munkában, neki és nekem...
Közben váltotta a fogait, még kettőt sikerült megmentenem :) mondjuk ezen is pánikoltam, hogy a többit lenyelhette de nem lett baj...
Az utolsó cseppet is ki kell nyalni a dobozból.
2021.06.18
Nagy nap volt ez :) Kikerült a kanül Kuzuri lábából. Mivel már ehet és ihat, nincs szükség infúzióra, viszont kaptunk még egy heti injekciót, antibiotikumot és gyulladáscsökkentőt. Pedig már úgy megszoktam, hogy minden nap kétszer utazunk orvoshoz. De azért annyira nem hiányzik.
Itt még benne van, de aztán kivették ❤
Levideóztam ahogy intenzíven álmodik, biztos valami nyulakat kergetett a mezőn :)
2021.06.19
Hát itt már eléggé önmaga :D Harap és nézi a tévében, ahogy valaki húst készít, persze ő még ilyet nem ehet egyáltalán, most két hétig még diétás konzerven él, ez a legkímélőbb a belei és gyomra számára. Kakil is szépen, ez ugye fontos, hogy mennyire emészti meg a cuccot, és féltem hogy visszamarad neki valami emésztési probléma, de úgy tűnik nem. Szóval a mindennapjai most úgy telnek, hogy engem rág, főzőműsort nézünk, szedem össze a kipotyogó fogait és pofákat vág a ketrecfogság miatt
2021.06.20
A labdával játék mindig jó volt arra, hogy egy kicsit lefoglalja magát szegény kis beteg, hisz nagyon mást nem csinálhatott a ketrecben Persze viszem magammal mindenhova, hogy ha nem mozoghat legalább lásson világot.
Az etetéseket nagyon várta, mindent pépesen kapott hetekig, két hétig a speciális diétás konzervet ette, majd a tápot később a rendes kaját turmixolva. A videót elnézve az étvággyal nincs gond, na meg azóta se, pont ez a gond, hogy mindent IS megenne.
Na ilyet nem kapott, pedig szerette volna.
2021.06.21
Egy héttel a műtét után, már nagyon jól volt ❤ Ha tudtam rá figyelni, akkor levettem a gallért is, kényelmesebb volt így neki. A pépes kaját falta, sose volt neki elég, bár gyakran kapott keveset, aztán mint egy bébinek, csökkent az etetések száma és nőtt az adag.
2021.06.22
Majdnem önmaga... harap és mérges :D
Na itt hozták rám a frászt... a kozmi és a házunk közti négy km-en behúzták a kocsiban lévő papírtörlőt és szétcincálták egy részét én meg aggódtam, hogy ez a hülyegyerek nem nyelt-e belőle...
2021.06.24
10 nappal a műtét után ❤
2021.06.25
A ketrecfogság maradt, de már többet viszem ki az udvarra, felügyelettel, kicsit mozoghat.
2021.06.28
Ma kiveszik a varratokat, hurrá :) Hatszor megkérdeztem Gábort, hogy de biztos, hogy futhat és játszhat, nem lesz baja? Megkaptuk az engedélyt, persze nem engedtem őket egyből úgy játszani, ahogy a műtét előtt de határozottan jót tett neki, hogy mozoghat.
2021.06.29
Archie és a gondtalan élet :D Avagy a zuhanyzóban kellemes az idő (megy amúgy a klíma az üzletben, szóval nem sülnek meg azért...)
Amikor a nagyon okos kiskutyád meglátja magát az ajtó üvegében és úgy egyébkét nagyon bátor :D
2021.06.30
Szökne a kiskutya :D egyébként brutálisan gyorsan rájönnek, hogy honnan hogy lehet kiszabadulni...
Csak átlagos séták, mondjuk a második videón a szakadó eső az minden csak nem átlagos. Érdemes hanggal nézni, Dorka összefoglalta a lényeget :D
Öt nappal a varratszedés után, mikor azt gondoltam kicsit fellélegezhetünk, elvittem Logant és Dieselt teljes vérképre és hasi ultrahangra, mert szoktam ilyet az öregeknek, hogy minden rendben van-e, illetve Misut és Naftát is, mert mindkettőt szeretném ivartalaníttatni és előtte illik megnézni, minden tökéletesen működik avagy sem, az altatás miatt, hogy minden zökkenőmentes legyen. Mondtam Gábornak, hogy Dizi heti egyszer-kétszer köhint egyet, nézzük meg azt is, mi a helyzet. Nem aggódtunk, mert a kondija több, mint jó, a kedve, étvágya tökéletes, épp csak elmúlt 13 éves. Arra gondoltam, lehet a szíve gyengül kicsit és amiatt. Tényleg volt valami zörej, csináljunk egy röntgent. Ott derült ki, hogy Diesel tüdején egy óriási nagy daganat van. Összeborultam. Épp csak helyrejött az egyik kutyám, aki majdnem meghalt, amiért magamat hibáztatom, most egy másik súlyos beteg. Most mi lesz? Kérdeztem Gábortól... de ő sem nagyon tudott mit mondani, ez nagyon nem egyszerű helyzet. Nem tudjuk milyen típusú, kutyának tüdőműtét? Ahhoz nagyon idős, de ha így hagyjuk? Kérdések sorakoztak a fejemen amikre nem tudtam a választ akkor még. Csak azt tudtam, hogy nem hagyom a kutyámat szenvedni. Abban maradtunk, hogy átgondolom, gondolkozok a lehetőségekről, és alszom rá egyet. De hát ez a tudat, meg az előzőleg átéltek miatt nem volt valami fényes a kedvem... sétáltunk egyet még aznap, csak néztem a boldogan szaladgáló Dieselt...
