2018. december 29., szombat

Még egy kicsi nyár vége

Pár kép még nyár végéről, ősz elejéről :) Ugyan az oldalamon már szerepeltek, de hát innen sem maradhatnak le. Itt az elején Vatra, aki rászokott a nyáron, hogy a korlát alatt átbújva a lépcsőn héderezzen, otthagyva a hulló szőrét, meg az esetleges sarat. Ennek megakadályozására került fel a lépcsőre az a néhány tüzifának készülő hasáb, ám Vatra kedvét ez nem vette el semmitől :) Feljönni nem tud (de... fel tud ha akar, átugrik felette, de ez egy következő sztori) de napozóágynak használja a fahasábokat azóta is... nekem erről egyből az a mondás jut eszembe, hogy ha az élet citromot ad, kérj hozzá tequilát. Vatra így él. Imádom :)

DSC_6114_s


DSC_6109_s


Nyár végén rengeteg dinnyénk volt a kertben. A kutyák meg imádják :) Akkor és ezért születtek ezek a képek. Édes kis Jessie itt még nagyon is jól érezte magát, azóta meg már nincs velem :( 
Az alsó kép felkerült szintén az oldalakra, azzal a szöveggel, hogy "ragadozók, csak most elfelejtették" Természetesen egy rakat ember ebbe is belekötött, hogy a kutya már nem ragadozó, hanem mindenevő, de ilyenekre már nem reagálok, ha nem értik a kép lényegét, akkor vitatkozzanak csak magukkal vagy egymással. Mostanában sok ilyen van. Egyébként rendszeresen esznek a kaja mellé zöldséget, gyümölcsöt, gyakorlatilag mindent szeretnek. A dinnyét azt így natúrban kapják mindig, a zöldséget azt mindig lereszelem nekik, hogy valamit meg is tudjanak emészteni belőle. Erről is sok sok vita van különböző fórumokon, hogy nem kell nekik az a vitamin, csak a rost miatt adjuk, de szerintem meg igenis hasznosul belőle vitamin, ásványi anyag, enzim is. Én a halat is egészben adom nekik, belestől, belsőségestől és ha tudok szerezni akkor a tyúkot is, sőt volt, hogy marha illetve birkagyomrot ettek úgy ahogy volt. Belegondolva az a legtermészetesebb. Tervezek erről majd még írni bővebben, főleg az újdonsült gazdik kedvért. :) Csak győzzétek kivárni :)

DSC_6646_s

DSC_6659_s


2018. december 27., csütörtök

2018.08.25 - Kaktuszmese

Ami most már karácsonyi kaktusszá avanzsált, sőt karácsony UTÁNI kaktusszá, hisz már régen meg szerettem volna írni ezt a posztot, csak idő hiányában nem sikerült. A történet másik főszereplője, Kata, aki nálam sokkal sikeresebben osztja be az idejét, már megírta akkor a saját szemszögéből, a sztorit megtaláljátok erre a más színű szövegre kattintva, a gyengébbek kedvért ez egy link :) 


Az én oldalamról ez úgy kezdődött, hogy megkérdezte a munkahelyemmel szemben lakó, hogy nem szeretnék-e egy kaktuszt, mondtam, hogy nem, nem igazán kedvelem őket, de azért megnéztem. A kaktusz egy fél kamionnyi hatalmas Lény volt, amiből szerintem vagy száz liter tequilát főzhettünk volna, de nem engedték. A bűne az volt, hogy az egyik gazdáját állandóan seggbe szúrta :D Meg amúgy is egy rakat kaktusz maradt még ezen kívül is. A kaktuszt minden vendégemnek ajánlgattam, de csak nem vitte el senki, aztán eszembe jutott Kata, aki folyton a kertészeti áruházak selejtes növényes polcairól vásárol félhalott, leértékelt növényeket, aztán sok szeretettel nevelgeti őket szépre. Persze azonnal kattogni kezdett az agya a kaktuszon. A méretek demonstrálására kapott egy ilyen képet, mert azt tudja, hogy mekkora Diesel. 



20180821_192807


A kaktusz sorsa tehát eldőlt, már csak a kivitelezést kellett megoldani, ezt Kata szuperül leírta a posztjában :) Én csak képeket mutatok róla. Mindenesetre Vatra és én is egészen jól szórakoztunk azon, ahogy Norbi és Kata megpróbálják átültetni a szörnyeteget, miközben az mindenkit megtámadott aki a közelébe került. A kocsim kerekén, Vatra farkában, Kata karjában is tüskék voltak. 

20180824_165301


Itt még nem tudtam mit mutogat, aztán megnéztem közelebbről is :D Meg jól meg is kértem, hogy lehetőség szerint LASSAN húzza ki a tüskéket, hogy meg tudjam örökíteni. 

20180824_165437

20180824_165516


Norbi segítségével a kaktusz aztán elfoglalta a helyét a saját magánál alig nagyobb autóban, aki a becses Boborján névre hallgat. Be lett kötve a biztonsági övvel és kitámogattuk mindenféle kutyás cuccokkal, amiket Kata autójában találtunk, illetve kölcsönvettük a csigái kókuszrost almát is kaktusz rögzítési célokra. Teljesen jól működött a dolog. 

20180824_170524


Vatra természetesen semmiféle buliból nem maradhatott ki, nem is tudom hogy ezt most tőosztásnak vagy minek nevezzem, de olyan jól sikerült, hogy itt már a hasában volt az öt kicsi raptor. Ültess egy bordert és kapsz mellé még másik öt apróbbat is. 

IMG_5374

IMG_5378


Mivel mindketten kocsival voltunk, és Katának még el kellett vezetnie 200 km-t haza, ezért valami jófajta jégbe hűtött alkohol helyett csak fagyiztunk egyet, majd egy óriásit beszélgettünk végre élőben is, miközben a kutyák a sáros tappancsaikkal ölelgettek meg bennünket. :) Valamikor kellene ismételni is. 

IMG_5402


Ez volt hát a LÉNY története.

Ez pedig a reklám helye, ami talán gyorsabban frissül, mint a blog, az a kutyák INSTAGRAM oldala, illetve a YOUTUBE csatornájuk is most már, a szokásos FACEBOOK oldaluk mellett. Mindegyiket követheted, vagy feliratkozhatsz, ha érdekel. 

2018. december 15., szombat

2018.08.20 - Terelőtréning Tigivel


Egyszer volt, hol nem volt egy nyár, már jó régen, de így jár akinek egy rakat kutyája van ideje meg nincs. El nem marad semmi, csak késik. Tigi fantasztikus formáját hozta megint, de a képeken úgyis látszik, íme hát: 

DSC_6098_s


DSC_6085_s

DSC_6083_s

DSC_6082_s

DSC_6081_s

DSC_6080_s

DSC_6078_s

DSC_6079_s

DSC_6076_s

2018. december 2., vasárnap

2018.08.11 - Merle nap :)

Logan ugyan nem aznap volt ott, csak mivel róla is készült kép és nagyon szép és azóta annak a mályvának vagy micsodának már se híre se hamva a kozmi közelében, ezért most megmutatom. (Tulajdonképpen csak simán megint időhiányban szenvedek, ahogy mindig, csak az a szöveg, hogy megint pótlás, már unalmas :) ) Viszont előtte nem sokkal fürdött, így épp nagyon szép volt a szőre (is). 

DSC_5581_s

DSC_5582_s


Stifler terelőtréningen volt Évivel, de ha már erre jártak, akkor meg is fürdettem, legyen csak mindig tiszta és szép, különben is nagyon szeretjük egymást :) Szegény kicsit megszivattuk, mert a tüzelő és aznap még fedeztetett Lexiet Évi szállította félútig haza, ahova érte jöttek, így kénytelen volt elviselni az autóban is Lexiet, plusz előtte még sétáltunk is, de Lexie elég egyértelműen kimutatta, hogy nem bejövős neki a fiatalúr stílusa. Ja és ha már ott volt Lexie is fürdött, nem akartam sárosan visszaküldeni :)

DSC_5714_s

DSC_5727_s

DSC_5733_s


Azért ez is ékes példája, hogy a szukák mennyire szenyák tudnak lenni a kanokkal, és egyben érdekes is, hisz aznap volt fedeztetve, és az egyik kant gond nélkül hagyta, a másikat meg majdnem meggyilkolta, ha egy méternél közelebb ment hozzá. Egyébként mielőtt valaki még meggyanúsít, eszünkben sem volt Stiflerrel fedeztetni, mert merlét a merlével semmilyen önmagát állatszerető embernek tartó tenyésztő nem hoz össze, még akkor sem ha abból várhatóan világgyőztes születik, másrészt ők így is közeli rokonok. Csak együtt sétáltunk, Stifler végig cuki szerelmes ábrázattal, Lexie pedig gyilkos tekintetű amazonként. 

DSC_5809_s

DSC_5829_s

DSC_5833_s

DSC_5836_s

DSC_5839_s

DSC_5840_s

DSC_5849_s

DSC_5851_s

DSC_5860_s

DSC_5861_s

DSC_5853_s


Ha már ott volt készüljön standardkép is :) Évi utolsó simításai a nagyon kopasz Stifleren, eközben a szerelmespár türelmesen várakozott :)

DSC_5888_s

DSC_5891_s

DSC_5904_s

DSC_5905_s



A végén pedig folytatódott a Stifler féle udvarlás, de Lexiet nem hatotta meg :)

DSC_5918_s

DSC_5921_s

DSC_5929_s

DSC_5931_s


DSC_5932_s

DSC_5933_s