Ez is egy izgalmas hónap volt, igaz nem mindig jó értelemben. De ne szaladjunk előre.
2022.11.01
Nem tudom aznap a többiekről miért nem készültek képek, ez valahogy most így jött össze. Tigi mosolyáról viszont van :)
2022.11.02
A reggeli séta. Ez az egy kép maradt aznapról, ez sem a legjobb minőségű, de legalább van. Az idő viszont csodálatos volt, ragyogott a Nap már kora reggel is :)
Pipicet amióta megtanítottam pitizni, előszeretettel ajánlja fel ezt a viselkedésformát mindig. Szerintem simán meg lehetne tanítani neki, a ki csinálta ezt kérdésre, hogy a másikra így rámutasson, mint itt Vatrára, pedig nincsen szó másról, mint hogy kényelmesebb neki így megtámaszkodva pitizni, mintha csak saját magát tartaná :) Vatra feje meg... hát no comment :D
2022.11.03
Pipic és a reggeli fogmosás. Imádja a szárított marhaínt és nagyon jót is tesz a fogainak ❤ Ez egy apró rituálévá alakult közöttünk, hogy a reggeli felkelés után én kimegyek a konyhába kávét készíteni, őt kiengedem pisilni, mire kész a kávé ő már jön is fel és odaáll a szekrény elé, ahol van a marha ín és várja. Megkapja, betrappol vele a szobába az ágyamra és ott megeszi, ameddig én készülök sétálni és dolgozni :)
A reggeli séta elmaradhatatlan csoportképe.
A gombákat meg mostanában mindig megcsodálom, most komolyan, nem szépek?
Két lökött szuka :D :D :D Mostanában Pipic állandóan Vatrával akar játszani, szerintem Archie már túl súlyos neki :D Hét kilóval nehezebb lett, mint Pipic és úgy közlekedik játék közben, mint egy tank...
Vatra és Colin a kozmiban, egész nap így lustálkodnak.
Misu szépséges fekete szemeitől teljesen kész vagyok ❤❤❤ De még akkor is, ha a lényeg az az volt, hogy Misu szárítása közben még a csapató csövére is bogáncsok telepedtek :D
2022.11.04
Napi reggeli sétánkon most csak a négy fiatal vett részt. Mégpedig azért, mert aznap mentünk Misuval délelőtt 11-re a Fúziovetbe egy nagy kivizsgálásra. Az előzménye ennek az volt, hogy mivel ő sajnos rejtett heréjű, az egyik heréje a hasüregben maradt, ezért mindenképpen ivartalanítani kell, mivel annak a szervnek nem véletlenül testen kívül van a helye, a hasüreg melegében az esetek nagy százalékában elrákosodik. Ezt nem várjuk meg. Tavaly ősszel nekifutottunk a műtétnek, előtte nyáron volt ugye Kuzuri bélelzáródása és Diesel tüdődaganatának eltávolítása, mindkettő sikeresen, de azért nem túl vidáman vittem Misut a műtétre, mert egy évben két műtét már bőven több, mint elég. De ez muszáj volt. Röviden annyi történt, hogy hiába a modern rendelő, gázzal altatás, szívmonitor, lélegeztető, a kutya vérnyomása és a szívverése olyan alacsony szintre esett rögtön az altatás után, hogy addig nem jutottak el, hogy leborotválják, inkább ébresztették nehogy baj legyen. Én lábon hordtam ki egy infarktust, amikor ott hagytam Misut és 10 perc múlva csörgött a telefonom és hívott az orvos, akinek éppen műtenie kellett volna Csincsikét, és vázolta a szituációt. Minden tiszteletem az övé, és nagyon köszönöm is neki, hogy inkább bele se vágtak, mondván majd lesz valami, inkább ébresztették a kutyát. Na ezek voltak az előzmények, viszont attól a golyótól mindenképpen meg kellett szabadulni. El kellett telnie egy egész évnek mire rossz érzésekkel, de rávettem magam, hogy akkor vágjunk bele, de Budapesten a Fúziovetben, mert ha a 13 éves daganatos kutyám túlélte náluk az óriási műtétet, akkor egy elvileg rutinműtétet csak megoldanak. Ezen a napon csak kivizsgálásra kellett vinnem, ami magába foglalt egy hasi és egy szívultrahangot is, plusz egy teljes vérképet. Nem akartam a többieket sem otthon hagyni, de hét kutyának hosszú távon kényelmetlen az autóban, négynek épp kényelmes. A többiek reggel kaptak rágcsálnivalót és maradtak kivételesen a kennelben, ezzel a néggyel meg kimentem a megszokott sétahelyre, természetesen épp szakadt az eső.
Mindenki csatak sár és víz lett, én is a kutyák is. Hát így nem akartam elvinni, muszáj volt kicsit megszárítani, bár előtte nap fürdettem meg, de Misu ilyen, az októberi posztban is volt egy ilyen szituáció :) Ameddig ő az asztalon száradt én is hajat mostam gyorsan és együtt száradtunk.
Viki eljött velem, egyrészt lelki támasznak, másrészt az ő kutyájának is kellett EKG, mert rendszeresen előfordult, hogy imbolygott a sétákon. Szerencsére neki mindent rendben találtak, ahogy Misunak is. Nagyon szimpatikus volt, hogy beszélhettem azzal az orvossal, aki majd műteni fogja Misut, a vérkép eredménye az email címemre is megérkezett, átbeszéltük a lehetőségeket, Misu szíve az ultrahangon teljesen egészséges volt, megkeresték az elveszett golyót is, szerintük minden rendben, ez azért megnyugtatott valamennyire. Megbeszéltük, hogy nagyon figyelnek majd rá, elkérték a korábban használt gyógyszerek listáját, hogy amit lehet mással helyettesítsenek majd. Elindultunk haza.
Szerintem kifogtuk az év leggusztustalanabb esős napját. Mindegy.
Pipic este még kicsit szemrehányóan bámult rám, hogy mi van a napi mozgásadaggal? Mondtam neki, hogy a bátyád érdekében egyszer kibírod, hogy nem koptatod el a lábaidat aznap.
2022.11.05
A megszokott reggeli kimozdulás :)
Később Pipike fáradtan az ágyon...
Nem tudom, hogy ciki-e vagy inkább zseniális, amikor a kutyád "dobálja" neked a labdát, Te meg visszahozod... :D
2022.11.06
Csak néhány kép nap közbenről, Pipic reggel, aztán később udvartakarítás közben kicsit produkálták magukat, én meg szerettem volna, ha akkor már mindenkiről van kép. Az utolsó képen az történt, hogy én a szekrényt pakoltam, rádöbbenve, hogy mennyi de mennyi kutyás újságom van a régmúltból ❤ Mert az a két óriási torony az mind az. Gondolkoztam, hogy elajándékozom, mert kidobni nincs szívem, mindig azon gondolkozok, hogy majd egyszer lesz időm újraolvasni őket, hiszen nem egyszer szerepelnek benne saját kutyáim is, de gyakorlatilag évek óta rakosgatom csak.
Pipic szokásos reggeli fetrengése. Sokszor rácsodálkozok, hogy hogy tud egy kis állat ennyire édesen aludni ❤
Kozmiban kicsit hűvös van és még a szervezetem nem szokott hozzá ehhez, így fázik a lábam. De erre is találtam megoldást :)
A szokásos ❤
Ehhez nem tudom, hogy akarok-e bármit is hozzáfűzni, de inkább nem.
2022.11.08
Csak a szokásos most egy rövid videóval :)
Pipic imádja ha új trükköket tanítok neki, főleg ha később meg is eheti a kellékeket :D
2022.11.09
Reggeli sétás csoportkép ❤
Mutter, levelem jött azt hiszem :D
Pipic féltékeny volt, mert nem őt, hanem Misut simogattam, ezért megfogta a pulcsim ujját és megpróbálta elrángatni a kezemet Misutól :D
Béka :D
Pipic mindig szereti a vasárnapokat, mert olyankor jönnek mindig tesómék és az unokahúgaim, ha megnézitek a videót, egyből megértitek, miért várja Pipic ezeket a napokat :D Azért cserébe a gyerekek néha feldíszítik ezzel-azzal :D
2022.11.10
A reggeli séta képei és két rövid videó, az egyik a sétáról, a másik meg arról, hogy Pipic levadássza az öccsét, a képek egy kicsit rendhagyóak, de olyan szépek voltak ezek a levelek, hogy kicsit szórakoztam velük :)
Apacs járt nálunk nagy szervizen (Black Sabbath at Wendigo's Wind) Fürdeni ő sem szeret, de egyébként meg cukiiiii ❤❤❤
Életképek a kozmiból, most különösen Pipic és Misu testvéri szeretetéről, illetve otthonról. Ez volt a Misu ivartalanítása előtti nap, így benn aludt, hogy ne koszolja össze magát és hogy biztosan éhgyomorral vigyem a műtétre.
Misuka rendesen szivatta Pipicet :D Az meg hisztizett, hogy miért, de azért nem kell félteni az első leeső labdánál pattant mint a villám és meg is szerezte. Aztán szerepet cseréltek, aztán megint és megint. De legalább jól elszórakoztatták egymást este :D
2022.11.11
Nagyon féltem ettől a naptól. Egy héttel ezelőtt leírtam az előzményeket, hogy Misuka rizikósan altatható, de mégis muszáj ivartalanítani, ezért a Fuziovetben kivizsgálták, és ezen a napon volt az ivartalanítás időpontja. Reggel csak hármójukat vittem már ki sétálni, hiszen indulni kellett, a többiek egy napot ki fognak otthon bírni. Árgus szemekkel figyeltem Misut, nehogy megegyen valamit, mert éhgyomorral műtik, szegénnyel ordítoztam, hogy füvet se egyen, nem is mentünk sokat, csak épp, hogy a dolgukat elvégezték, aztán már tettem is őket vissza a kocsiba.
Hamar odaértünk Budapestre, be is vitték Misut, én kikészültem, néztem a telefonomat ahogy vánszorogtak a percek, úgy voltam vele, hogy ha az első negyed órában nem hívnak, akkor kézben tartják a vérnyomását és csinálják a műtétet. Jött velem Gabi is és közben összefutottunk Misu tesójának a gazdijával, nagyon jót tett ez most nekem, hogy beszélgettünk, és nem csak ültem és néztem ki a fejemből. Ötven perc múlva hívott az orvos, hogy készen vannak a műtéttel, de nagyon alacsony volt végig a vérnyomása, úgyhogy még benn tartják négy órán keresztül és infúziót kap és megfigyelik, addig nyugodtan menjünk el valamerre. Mondta a doktornő, hogy ketten csinálták, egyikük varrta a hasi sebeket, a másik a hátul lévő sebet, hogy minél előbb ébreszthessék a kutyát, aki annyira felületesen volt altatva, hogy időnként mocorgott, de még így is padlón volt a vérnyomása. De a lényeg, hogy túl volt rajta és most már rendben lesz. Gabival megbeszéltük, hogy akkor addig elmegyünk sétálni egyet, én ismertem Érden egy jó kis helyet, ahol voltunk már sétálni néhányszor, vadon növő levendulás, kicsi sziklák, dombok, teljesen jó kis hely. Elmentünk oda.
Ezek a képek már ott készültek, elkezdtük követni az utat, majd letértünk erdei ösvényekre és csodálatosan szép helyeket fedeztünk fel ❤ (kevésbé szépet is, iszonyatosan sok szeméttel tele, nem is szeretném sorolni, döbbenetes volt) Elcsavarogtunk itt három órát, aztán elindultunk vissza Misukáért.
Végre-végre újra nálunk ❤❤❤ Beszéltem még az orvossal, sok-sok kérdésem volt arra vonatkozóan, hogy mi van ha egyszer még műteni kell, meg arról, hogy ment most, nagyon türelmesen, kedvesen válaszoltak. Kifizettük, aztán elindultunk haza :)
Amint hazaérkeztünk Budapestről, természetesen hiába tudtam, hogy jót tettem ezzel Misuval, mégis bűntudatom volt, mert szegény altatva volt, biztos fáj neki, meg amúgy is szegény kiskutya, így aztán egy csomó jutalomfalattal kényeztettem, amit egyébként vidáman el is fogyasztott, csak a gallér zavarta nem értette, miért nem tud normálisan közlekedni, mert mindenhol fennakadt és nem is látott benne rendesen.
Itthon már semmi baja nem volt azt leszámítva, hogy zavarta a gallér. Amikor felügyelet alatt volt levettem róla egy kicsit, de gyakorlatilag azonnal elkezdte piszkálni a sebet, a nagyobb négy öltéssel volt összevarrva, a három piciben pedig egy-egy öltés volt csak. Ja azért ilyen neki, mert laparoszkópos műtét volt, hogy minél kevésbé legyen neki fájdalmas, és minél kisebb sebei legyenek. A sebről készült képet nem nagyítottam ki, hátha valaki érzékeny az ilyesmire, de megmutatom azért. Kuzuri nagyon kedves volt Misuval, érezte, hogy itt most valami történt. Misuka aludt egy nagyot még aznap délután, de utána már csak a labda meg a kaja meg a simogatás kellett neki, ez nála a normál üzemmód :)
2022.11.12
Ez egy szombati nap volt, igazából itthon tettem-vettem, vigyáztam Misura, és mivel az orvos engedélyezte, hogy visszafogottan, de egyébként sétálhat, így kimentünk egy rövid körre is. Egyébként eseménytelenül telt a nap szerencsére, még aznap és másnap kapott egy-egy szem fájdalomcsillapítót is, de nyoma sem volt, hogy fájna neki a seb, ugyanúgy tépte volna Naftát ahogy máskor.
2022.11.13
Mára csak egy kép :)
2022.11.14
A reggeli séta. Misunak muszáj volt gallérban maradnia, mert ahogy gyógyul a sebe, folyamatosan piszkálná. Azt pedig nem lehet. Egyébként egész jól boldogul benne, csak néha akad meg egy vakondtúrásban :D
Ez pedig az az összecsukható ágy, amit magamnak vettem a kozmiba. Sokat nem használtam mondjuk, mert mindig elfoglalják a szőrös gyerekek :D
2022.11.15
Reggeli lustaságok :D Misu egyébként kinn lakik, de elég gyorsan alkalmazkodott az ágyhoz meg a szobához :D Jó azért általában egész nap velem vannak a munkahelyemen a kozmetikában, és ott is a kanapén szoktak feküdni, úgyhogy annyira nem idegen neki a helyzet :)
A szokásos sétakép :)
A kozmiba ma Smile érkezett egy kis megőrzésre, ők ismerik egymást Colinnal, a gazdik testvérek, de így is vicces volt, ahogy piszkálta szerencsétlen kis csivavát a mancsával, mintha azt kérdezné, hogy ez most a reggelim vagy valami sípolós játék? :D
Megérkezett az aktuális hússzállítmány a kutyáknak, Pipic kitakarította a ládát is utána.
2022.11.16
Pipic alig akart kiszállni az ágyból reggel, valahogy meg tudom érteni, hideg, szürke, esős napok ezek mostanában...
Sétán Iza is megpróbált beilleszkedni a borderek közé, csak egy kicsit súlyos egyéniség, nem tud csak úgy felpattanni a fatörzsre :)
 |
Jött egy kép Apacsról (Black Sabbath at Wendigo's Wind) és kettő Nikitáról (Edge Of Glory at Wendigo's Wind) és egy Xaroról (Xander Cage at Wendigo's Wind) aznap. Mindig megmutatom őket a blogon is :)
2022.11.17
Mindig kitalál valami vicceset :)
2022.11.18-20
Ebben a három napban Karancsalján túráztunk 12 kutyával, erről külön poszt is született természetesen, mert hát rengeteg kép készült közben, ITT OLVASHATOD ha lemaradtál róla.
Onnan hazafelé készült ez a kép, főleg a repülő miatt, meg mert gyönyörű.
2022.11.21
Csak a mostanában szokásos, Pipic reggeli lustálkodása, igaz most ketten nyomják, a séta, a munka és az esti megőrülés :)
Szórakoztunk kicsit a levelekkel, ha már ilyen szépek. Az elképzelésem az volt, hogy lesz egy csomó időm majd leveles képeket csinálni Nikonnal de persze ez soha nem úgy jön össze. Szóval maradt a reggeli sietős képkészítés telefonnal.
Sétán ezek ketten sokszor teljesen lököttek, hol Kuzuri cserkészi be Archiet, hol fordítva, de imádják egymást kergetni :)
Késő őszi túlélő ❤
2022.11.23
Reggeli sétánk :)
Mostanában szinte minden sétán eljátsszák ezt, hogy így kergetőznek, ez nekem csak jó, mert elfáradnak és nem ugrálnak a nyakamban ameddig én dolgozok.
2022.11.24
Átlagos nap :) Shelby is benézett fürdeni, ráfért már. Igazából hetente lehetne őket fürdetni, az enyémeket is, annyira össze tudják koszolni magukat a sétákon.
Shelby gyere fürdeni!
2022.11.25
Úgy szeretem az ilyen ragyogó reggeleket, ilyenkor nem szeretek sietni, nézelődök, a napsugarakat a fák között, rendszeresen összefutunk ilyenkor őzekkel, most vadkacsák jöttek, nem lehet ezt leírni, de nem véletlenül töltök minden reggel a kutyákkal itt az erdőben ❤
 |
Kuzuri kér ❤
Kuzuri énekel, de hogy még eközben is mennyire aranyos ❤
Misu hangosan morogva (persze műbalhé) játszik a labdájával, de persze csak azért mert Kuzuri féltékeny rá, mert ő is szeretné pont ugyanazt a labdát abból a nagyon sokból, ami egyébként a szobában hever...
Imádom, hogy ilyen kis zsonglőr, sose láttam még ilyet más kutyáktól :)
Az a helyzet, hogy Pipic lassan el is dobja magának (vagy nekem???) a labdát... rám itt már nincs is szükség :D
Roxa (Graffiti's Blue Magis at Wendigo's Wind) gazdája tett fel aznap képeket a 14 éves öreglányról, én meg hoztam belőle kettőt, nagyon jó látni őket, hogy még mindig ilyen aktívak még idősen is.
Móni barátnőm is küldött egyet Ninjáról :) (Wildest Ninja Warrior at Wendigo's Wind)
Azért néha lennék a helyében :)
Logan most már egyre nehezebben bírja a sétákat, látom, hogy fokozatosan és lassan, de öregszik és romlik az állapota. Igyekszem azért karban tartani az öregurat, de lassan betölti a 15.-öt, csodákat nem várok :(
Csak a szokásos reggeli megőrülés Kuzuri és Archie közt :D
2022.11.27
Séta barátokkal, szerencsére viszonylag gyakran tudunk így együtt sétálni. A résztvevők száma és összetétele változó, de mindig nagyon jól érezzük magunkat. Kivéve amikor majdnem megfagyunk. :D
Mondtam már, hogy minden hülyeségben benne van?
2022.11.28
Szokásos reggeli sétánk, és Tigi aki már vállalhatatlanul nézett ki, szóval bedobtam a csap alá.
2022.11.29
Megint "csak"' egy átlagos nap, séta és munka. De nem is baj az, ha nem minden nap izgalmas, mert az nem mindig jelent jót. Igaz ma kétszer is sétáltunk, és egy kicsit feldíszítettem a kutyákat :D
2022.11.30
Koraiak voltunk ma az erdőben, ezért találkoztunk őzekkel is :) Szoktunk, de ritkán hagyják magukat lefotózni. Sokszor eszembe jut, hogy ki kellene vinnem a nagy telét, mert azzal elérhető közelségbe tudom hozni őket a képeken is :)
Ninja is megérkezett Mónival, vedlett mint állat,óriási mennyiségű szőrt szedtem ki belőle, szinte lekopaszodott. Plusz kapott magára egy kis karácsonyi dekorációt is csak a poén kedvéért :)
