2022.11.18-20 - Karancsalja, avagy túrázás 12 kutyával :)

Régóta terveztük, hogy néhányan barátok, kutyákkal együtt elmegyünk valahova túrázni egy hétvégére. A kutyabarát szálláshelyek csoportban találtunk is egy remek szállást, ahol a kutyák létszáma és mérete sem volt megszabva, a ház is lakott területen kívül volt, bekerített egy hektáros telken, szóval minden nagyon jónak tűnt.

(kétszer szerepel ez a kép, de kellett egy jó nyitókép :D )

2022.11.18

A kutyák érezték, hogy itt valami készül, ezért aztán nem tágítottak a nyomomból. Misu akkor épp egy hete volt ivartalanítva, dilemmáztam, hogy mi legyen vele, de egyébként a gallért leszámítva pont nem érdekelte, hogy van némi varrata, a sétát az orvos is engedélyezte rögtön a műtét másnapjától, így úgy voltam vele, hogy nem maradhat ki a mókából, meg nagyon nem is tudnám másra rábízni, mert ez is anya majma.

Egyre többször mondogatom, hogy Caddy Maxit kellett volna vennem :D Imádom ezt az autót egyébként, de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy lassan kinőjük :) Zsolti velem jött, hogy négyen két kocsival menjünk, mert minek feleslegesen több? Kaptunk kölcsön plusz egy boxot, azt leszíjaztuk az enyémek tetejére, így összesen négy boxban kilenc kutya utazott, azt nem mondom, hogy kényelmesen, de elfértek. A piros ládában a kutyák fagyasztott kajája volt, úgy voltam vele, hogy úgyis hideg van, baja nem lesz, kapják inkább a megszokottat nem tápot ha nem muszáj. Kutyás törölközők, mert sárra számítottunk, több váltás cipő, meleg ruha, némi alkohol és bíztunk benne, hogy semmi fontos nem marad otthon :D

Csodás szállásunk volt :) A Tavas vendégház Karancsalján, imádtuk az ott töltött időt, tényleg igazi kutyabarát szálláshely ráadásul az erdőben ❤ Biztos vagyok benne, hogy visszajövünk még ide!

Főztünk vacsorát is, csak a hangulat kedvéért :D Előkerült némi ribizli pálinka is. Egyébként rendes vacsorát is főztünk, olyat amiben nincsen alkohol, mégpedig Viki meg Dorka spagettit. Odafele megálltunk egy lidlnél bevásárolni, a vendégházban meg tökéletes, mindennel felszerelt konyha volt, így könnyen ment a főzés is :) Az este vége már elég jó hangulatban telt, Viki felfedezte, hogy a lépcső alatt van egy szekrény, olyan mint amilyenben Harry Potter is lakott, ráadásul talált valami zoknit ott, így aztán élőben játszotta el a "Dobby kapott a gazdájától egy ruhadarabot" jelenetet, amiről természetesen készült videó is, de mivel meg akarom tartani ezt a barátságot köztünk, így nem lesz publikus, de kb. visítva röhögtünk ezen :D

A kutyák is úgy gondolták, hogy lazábbra veszik a dolgot... el akarták lopni a pálinkáspoharakat. Csak Misut vittem be, mert a varrataival inkább figyelek rá, illetve Pipicet, mert ő amúgy is benti kiskutya. Nem akartam, hogy hét kutya rohangáljon a házban, a többiek máskor is rendszeresen alszanak a kocsiban a boxokban, mindenki kapott maga alá puha vetbedet, fázni meg nem szoktak. 

Kidőltek ők is, ez már fenn a szobában készült. Nagyon szuper volt, hogy minden szobához volt külön fürdőszoba is, azért így nagyon kényelmes volt ez a hétvége mindenkinek. Első nap már nem mentünk sehova, mert hamar sötétedett, inkább berendezkedtünk főztünk, ittunk :D

2022.11.19

Ez a nap volt az egész kiruccanás fénypontja. Ha össze akarom foglalni, akkor mindenki lesántult, elfáradt és csodálatosan érezte magát :D De menjünk csak sorban :) A terv az volt, hogy megnézzük a Karancs kilátót, előtte egész este túraleírásokat nézegettünk, hogy honnan érdemes, hol járható kutyákkal, milyen távot lőjünk be és hasonlók. Nagyon jó leírások vannak a neten, például ennek a túrának is a leírás elején ott volt, hogy melyik faluból, melyik utcából hol indul, és tetszett, hogy nem csak címet írt, hanem konkrétan például, hogy át kell menni a vasúti híd alatt és ott van egy kis parkoló és onnan a házak közül indul a túra. Viszonylag könnyen megtaláltuk. A hely maga elsőre nem volt annyira szimpatikus, az ott lakók gyanúsan méregettek bennünket, aztán alig indultunk el valahonnan a távolból egy flex vagy fűrész hangját hallottuk, Viki még be is szólt, hogy remélem nem most darabolják az autóinkat :D 

Logan a szálláson maradt a lakásban, ketrecben, mert 15 évesen neki ez már sok lett volna, meredek lett volna és túl hosszú is, még így is épp elég volt a hat kutyát kordában tartani :D

A képek egy része telefonnal egy másik része a Nikonnal készült, nem válogattam, egész egyszerűen időrendben hozom őket, ahogy készültek :)

Ez a kis ösvény úgy kezdődött, hogy két oldalról sűrű növényzet között mentünk a házak közül már rögtön meredeken felfelé, aztán erről az ösvényről kellett letérni szintén felfelé mert hova máshova. Itt a navigációt én teljes egészében Zsoltira és Dorkára bíztam, mert gyakorlottabbak nálam, én meg csak bámultam a tájat, és képeket készítettem.

Szinte a túra egésze ilyen szépen belátható volt, ez a kutyák szempontjából fontos, mert az elején a fiúkat pórázra tettem, mert sűrű bozótos közt haladtunk előre és felfelé, és ők hajlamosak előreszaladni, én meg szerettem volna látni őket, mert ismeretlen terep, meredek szakadékok lehetnek, más túrázók lehetnek, vadállatok stb. De aztán ennyi kutyát pórázon vezetni, úgy hogy hozzá sincsenek szokva, és úgy hogy tudom, hogy eszük ágában sincs elfutni semmilyen vad után és úgy hogy láttuk, hogy ezen az ösvényen a vadászok is maximum helikopterrel közlekednek, inkább elengedtem őket, de szerencsére ez a szakasz nem volt hosszú, ahol meg messzire el lehet látni, ott amúgy sem kötném meg őket. Szerintem nem kell mondanom, hogy mennyire élvezték az ismeretlen terepet, a rohangálást ❤❤❤

Az első szélesebb ösvényen készült róluk egy csoportkép is, mert anélkül sehonnan nem mehetünk haza :) Nem volt annyira egyszerű ennyi kutyával, de azért megoldottuk. Meg ha már a kezemben volt a Nikon (odafagyott szerintem :D ) akkor csináltunk velük rohangálós képeket is, itt olyan volt a terep, hogy nem kellett őket félteni, mert olyan is volt, ahol tele volt ágakkal meg kisebb sziklákkal, na ott nem akartunk kockáztatni egy sérülést, nem engedtük őket rohanni.

Haladtunk tovább az ösvényen a kilátó felé, és kiértünk egy ilyen fák nélküli részre, ami a leírás szerint talán kavicsbánya lehetett, meredek volt a széle nagyon, nem engedtük a kutyákat rohangálni, csak csoportképek készültek és megörökítettük a panorámát is. Plusz ahogy mentünk felfele, az tűnt fel, hogy egyre hidegebb van, és az előző képeken még nem, de itt már rendesen beborította a fákat a deres-jeges csipke, elképesztően szép volt egyébként, de sokat nem akartunk időzni mert egy helyben álldogálva elég hideg volt.

A kitérő után folytattuk az utat fel a kilátó felé, egy helyen találtunk egy fatörzset, amin csináltunk pár képet és csak azt vettük észre hirtelen, hogy sűrű köd szállt le az erdőre. A képek szempontjából nem volt hátrány van egy mesebeli hangulata és végül is ettől még láttuk az utat, úgyhogy annyira nem aggódtunk.

Nagyon tetszett az erdőnek ez az arca, hogy a fák már szürkék, téli álmot alszanak, sehol nincs jele életnek, de a talajon még ott vannak a színes levelek, ami az őszt jelképezi, hozzá jött még a köd, az is adott neki egy hangulatot, bár itt már ritkult és hiába komor és szürke az egész erdő, mégis nagyon szép.

Felfele egyre hidegebb volt, látszik a fákra lecsapódott zúzmarán is.

A kutyáim sokszor szemrehányóan megálltak és visszanéztek, a kedvesebb egyedek vissza is jöttek megnézni, hogy miért nem haladok :D Hát azért mert brutál emelkedőkön mentünk felfele, nekem még a gép is húzta a vállamat és egyébként is alföldre születtem, nem az én terepem a hegymenet, de ez nem jelenti azt, hogy nem élveztem minden percét, csak időnként meg kellett állnom egy kicsit megfelelő mennyiségű oxigént begyűjteni, hogy folytatni tudjam :D Az edzett és négy lábon kapaszkodni tudó kutyáknak ez nem jelentett gondot, ők összevissza rohangáltak egész nap :D

Kihasználtuk a tereptárgyakat, hogy jó fotók készüljenek :) Egyébként szívesen visszajönnék ide olyankor is, amikor nincs ennyire hideg és nem sötétedik ilyen korán, mert el tudtam volna időzni egy-egy részen, hogy még több fotó készüljön. 

Ezekhez a képekhez nem is kell leírás, egész egyszerűen lenyűgöző volt. Egész pontosan ha jól emlékszem 726 méter magasan voltunk, plusz 20-22 méter még a kilátó. Sokkal többnek tűnt mert kézzel lábbal kapaszkodva tudtunk csak felmenni a jeges és ezért nagyon csúszós fém és fa lépcsőn, de ha már felküzdöttük magunkat idáig, akkor fel is kellett mászni. Általában nincs tériszonyom, de azért ott hirtelen körülnézve volt egy kis problémám, főként az erős szél miatt ami egy kicsit mozgatta a kilátót is, szóval erősen kapaszkodtam a korlátba és kellett pár perc, hogy elő tudjam venni a telefont és a gépet, amiket szintén erősen szorongattam, mert ha ott leejtem annak annyi :D Két részletben mentünk fel, először Zsolti meg én, utána Dorka és Viki, mert a fele csapat mindig vigyázott a kutyákra. Odafele elhagyott minket egy pasi(nak látszó) élőlény, nem voltunk benne biztosak, hogy nem földönkívüli, mert pólóban sétált el mellettünk a mínusz négy fokban, de a kilátó tetején találkoztunk és elkezdtünk beszélgetni, érdekes információkat mondott a környékről, tippeket a további túrához, valamint elkezdtünk fotózásról is beszélgetni, miután kölcsönösen megcsodáltuk egymás felszerelését :D Na amit életemben nem gondoltam volna, hogy  746 méter magasan, jeges szélben fogok fotózásról beszélgetni egy vadidegennel, de az élet néha fura :D Azt is mondta, hogy a kilátóval szembeni oszlopon van egy webkamera, ami a kilátót mutatja, meg is néztük és tényleg ott voltunk élőben a képen, csináltam is képernyőfotót de most persze nem találom :D

Elindultunk lefelé, még egy kis kitérőt tettünk a hozzánk csapódó túratársak javaslatára, ahol megnéztük ezt a kis erdei kápolnát is, nagyon szép volt és a jelek szerint gyakran látogatják a helyiek. 

Lefele kicsit másfelé mentünk mint felfele, de én szorgalmasan fotóztam mindent. Nekem már fájt a térdem, sajnos meredek terepen elő szokott fordulni, rosszul vagyok összerakva, szóval lefele már kicsit szenvedősebb volt a dolog, lehet hogy keresek majd valami túrabotot legközelebb, aztán azzal megyek. Egyébként mindenki lesántult :D Zsolti belerúgott a szekrény lábába, Tigi már előtte is sánta volt, ami később rosszabb lett, Zsömi meg elvágta a lábát, de ez nem vette el a kedvünket semmitől. A képek egyébként elég jól visszaadják a terepet, hogy mennyire volt lejtős illetve az elején az emelkedőket is.

Forrásvízből kutyaitatás :)

A lefele vezető út már kevésbé volt erdős, de cserébe láttunk mást :) Sok-sok zuzmót a bokrokon, errefelé nem nagyon láttam ilyet, és szintén nagyon szép dimbes-dombos területeken mentünk visszafele a kocsikhoz. Itt már elég fáradtak voltunk, nem volt sok a távolság, mindössze 13 km, de a terep combos volt, nagyon. Minden percért megérte, de legközelebb kevésbé sietősen szeretném ezt teljesíteni, amikor nem sötétedik korán.

Itt nagy volt az öröm, hogy megvan mindkét autó, és úgy néz ki, hogy egészben :D

Este az enyém lett a konyha, tejszínes gombapörkölt készült, amit a kutyák lelkesen felügyeltek, miközben a száradó szőrükből hullott a homok az asztal alá. Tigit is bevittem, mert valami nem stimmel vele, most már többször is eljátszotta, hogy nagyobb terhelés után mereven kel fel és kell neki néhány lépés, hogy sántítás nélkül sétáljon. Erről majd írok később, de nem ennek a posztnak a témája.

2022.11.20

A harmadik és sajnos egyben utolsó napon már nem terveztünk messze menni, mert még be akartunk menni Hollókőre is, de azért én reggel még szerettem volna akcióképeket lőni a kutyákról. Nem vagyok elégedett, de látom a hibákat, legközelebb jobb lesz. Azért megmutatom. 

Miközben pakoltam össze, ezek kényelembe helyezték magukat a szobában.

A szállásunk csodás udvara egy rövid videón. Szerettem volna több képet is csinálni Nikonnal is aztán valahogy elmaradt annyira gyorsan eltelt ez a hétvége. De ide nagyon szeretnénk még visszamenni, fantasztikus hely. 

Indulás előtt még tettünk egy rövid sétát a ház melletti erdőben, ide most nem vittem gépet, inkább csak gyönyörködtünk a természetben, de egy kicsit kellett a kutyákat fárasztani, mert a délutáni programon az enyémek az autóban maradtak és azért hazafelé is elég hosszú az út. Ezen a képen az erdővel teljesen körülvett szállásunk a hegy oldalából :) A séta után még egy gyorsat ebédeltünk, szépen rendet raktunk, körülnéztünk nem hagyunk-e valamit ott, aztán elindultunk.

Hollókő, sokat nem is kell magyarázni, csodaszép. Ez is olyan program, ahova akkor is érdemes eljönni amikor minden nyitva van, mert most elég sok kis kézműves bolt zárva volt, de azért sikerült vennünk így is kézműves sajtokat, görögszéna magosat és chiliset, lekvárt, én csipkebogyót, mert bár meg voltam indulva, hogy csinálok, erről letettem, ez az egy amit inkább megveszek, illetve egy forró (mi sofőrök alkoholmentes) puncsot is ittunk, illetve Dorka forralt borozott. Nagyon szuper, szívesen eltöltenék itt is ennél sokkal több időt, érdemes! Csak mindenképpen úgy hogy közben a kutyákkal ott marad valaki, mert most oké, hogy ablak kicsit lehúzva és fagy volt, semmi bajuk nincs az autóban de akkor sem szeretem őket huzamosabb ideig ott hagyni. Annyi de annyi látnivaló lett volna, amire nem volt idő, itt van közel a híres Kéz kilátó is, de nem láttuk a Medves fennsíkot sem és még egy csomó mást amit szerettünk volna. Még egy okkal több, hogy visszajöjjünk ide :) 

Hazafelé még beugrottunk Adriékhoz (Narancs gazdája) egy kicsit, meg akartam ijeszteni élete párját ezzel a fotóval, hogy itt hagynánk panzióba megszámlálhatatlanul sok kutyát, de nem sikerült mert csak másnap látta az üzenetet, de így is vicces volt :D

Itthon még gyorsan kipakoltam az autóból, a kutyák eldőltek mint a zsák, de több ilyen hétvégét kell szerveznünk, az biztos, mert mindenki nagyon jól érezte magát.