Bizony :) Mert a végén a család egy részét is rászoktatom a túrázásra, kutyázásra :) Azt tudni kell, hogy több, mint három éve élek a Somló hegy lábánál a kutyáimmal, hogy még meddig azt nem tudom, de nem sokat jártam fenn. Nem értem miért???? Annyira klassz az egész, imádom a hegyet, imádom a csendet, az erdő zaját és illatát. A kutyáim normálisak, nem kergetik a vadakat, de ők is élvezik az ilyen kirándulásokat, plusz a hegyoldalban fel-le szaladgálás igencsak meg tudja erősíteni őket mellkasban, ráadásul nagyon elfáradnak, és a fáradt bordernél jobb border nem is kell. Miért nem jártam én eddig fel rendszeresen? Nem tudom... Na de idén... Már eddig is és azóta is voltam jó párszor :) Na de a Somlóra én nem jártam, a családom meg nálam nem járt :) Így ideje volt egy ilyen túrát beszervezni már, hozzám és a hegyhez :) Mivel ez egy kutyás blog, csak említésképp, húgom a két éves unokahúgommal, az ő sógora, Norbi jöttek el. Igazából így vagy úgy már mind szerepeltek a blogon főleg Lia :D Mamzit is vittük, mert úgy voltam vele, családi, lájtos séta lesz, bírni fogja, ha a pici gyerek is bírja. Természetesen mindent megörökítettem :)
A kutyáknak az asztalon semmi keresnivalója, ugye? :D Pedig milyen remek csoportképeket lehet így gyártani :D Főleg amikor mindenki másfelé néz, mint itt :D
Ez már fenn a várban. Olyan, mintha a kutyák mögött nem lenne semmi, de ez nem így van, csak olyan szögből fotóztam, hogy nem látszik :) Nem kockáztatnám, hogy leessenek.
Szerelmespár a várban :) Itt kezdett el Nafta tüzelni valamelyik nap, így aztán elég izgatottan vártam mi lesz. Nem is volt egyszerű, de az egy másik, hosszú és naturális poszt lesz később.
Amikor az éhes farkasok zsákmányul ejtik a szegény kis Piroskát :)
A várudvar rettenthetetlen őrzője, Necco
Ez egy elég vicces szitu volt, Norbi folyamatosan labdázott a kutyákkal, de itt sikerült bedobni a susnyás-borostyánosba, úgy hogy a kutyák nem látták az irányt, Norbi nem tudta, hogy kell őket keresésre buzdítani, mi meg már elhagytuk a terepet. Így a labdát veszni hagyni nem akaró Norbi nekiállt keresni, a kutyák élénk, érdeklődő tekinteteitől kísérve :D De azért miután kellőképp kiélveztük a helyzetet, mondtam a lényeknek a varázsszót: keresd és a labda elő is került fél percen belül :) (cserébe persze lett rólam egy csomó olyan kép, ahol a földön fetrengek, különböző kitekeredett pózokban, Nikonnal a kezemben, de azt nem teszem fel)
Ezek a képek már lefelé készültek, hóvirágos, egyebes :)
Ilyen amikor a két éves úgy gondolja, nem egyezik az útirány azzal, amit ő szeretne :D Ilyenkor kell elővenni a jutifalatot és elfutni másik irányba XD
Ez meg nekem a nap képe, nagyon tetszett már az LCD-n is :)
Vonulás lefelé :)
Amit pedig imádok és végtelen mennyiségben létezik a Somlón, az a medvehagyma. Hetek óta eszem napi szinten, de lassan már elvirágzik és eltűnik. Nagyon egészséges növény, de aki igazán szereti a természetet az megtiszteli annyira az erdőt, hogy tövenként csak 1-2 levelet tép le róla, hogy ne pusztuljon el a növény, hiszen szeretnénk jövőre is enni belőle :) Igaz így sokáig tart szedni, de legalább friss levegő, és az erdő zaja vesz körül addig is.
Szeretem a Somlót. Jövök is majd még rengeteg Somlón készült képpel és bejegyzéssel.
