Szubjektív beszámoló erről a túrázók által nagyon kedvelt útvonalról. Mi ezt nyolc kutyával csináltuk végig, így még nagyobb élmény :) Vatra már nem volt nálam, épp a szülési szabadságát töltötte, nálam volt viszont helyette Dexter, aki a fia, és hülye volt, ezért gyökérkezelésre érkezett az anyja helyett egy pár hétre. Természetesen ő is jött, kell ez a sihedernek.
Bakancslistás volt ez a hely nagyon régóta. Most pedig az ide visszatérés került fel a listára, szeretném látni tavasszal is majd ❤
Már odafelé is egy ilyen csodás faragott kapu fogadott minket, mivel nem volt forgalom megálltunk megnézni, lefotózni, csodálatos ❤
A navigálást a túrán teljes mértékben Zsoltira bíztam, én nem értek sem a tájékozódáshoz sem az ilyen appokhoz (jó ez részben lustaság is) de jobb ezt olyanra bízni, aki otthonosan mozog a témában, ha nem akarok éjszaka vaddisznó eledellé válni. Ettől mondjuk nappal és máshol is félek, ezért mindenki kiröhög. A navi azt mutatta, hogy az útvonal egy buszmegálló mögött indul, meg is álltunk, de ott csak dzsungel volt, ezért pár száz méterrel később, egy bekötőúton álltunk meg, ahol két méteres növényzeten keresztül vezetett egy alig észrevehető ösvény felfele, ahol az első kép készült, de az útvonal valóban ott volt. Na ha rajtam múlik, el se indulok ezen a vadcsapáson felfele, de a kütyü okosabb volt most :D Rögtön az első 10 méteren felügrott mellettünk egy őz és elrohant méltatlankodva, hogy minek zavarjuk őt meg...
Nyilván leragadtunk még a túra megkezdése előtt a kikericseknél, minden virágot megörökítek állandóan, de nem csak én, túratársam is leragad folyton minden érdekes élőlénynél, de ez nem baj, mert a végén fotókat szoktunk cserélni :D
Nem kellett sokat gyalogolnunk rögtön indulás után, hogy meg is álljunk fotózni, és megcsodálni a fákat, a környezetet. Sajnos azt kell írjam a telefonos képek messze nem adják vissza ennek a tájnak a csodáját, varázsát, de talán egy kicsit mégis. Élőben ez ezerszer szebb, színesebb volt, rácsodálkoztunk sok mindenre. Mivel teljesen belátható volt a terep, így a kutyák is szabadon jöhettek, nem engedtük őket túl messzire persze, hiszen bármikor jöhet szembe másik ember, futó, vagy kutyás, senkire nem akartunk frászt hozni, vagy kockáztatni, hogy leesnek valahol a kutyáink vagy bajuk esik. Nyilván a túra elején még ez nehezebb feladat, mert viszi őket a kifogyhatatlan energiájuk és az új varázsa, meg a falka szelleme, de ilyenkor egy kis fegyelmezésnek bele kell férnie a saját érdekükben.
Az első szakasz az ilyen füves, nyíltabb ösvényen vitt keresztül, néhány kmt itt mentünk, szép volt, de nem adta azt a hűha élményt, amit vártam, de ez csak ideiglenes volt, mert aztán jöttek a sokkal szebb szakaszok is. Na meg itt is találtunk érdekes növényeket, amivel otthon nem találkozunk. Vittünk táskát, hogy mi azt majd megszedjük gombával. Hát... majd mutatom azt is :D Ja a cipőm az itt az elején beázott, így jár aki szeptember hajnalban erdőbe sportcipőben indul el...
Néhány km után beértünk egy erdős, fás részbe, itt megálltunk reggelizni. Ebből mások is követelték a részüket, illetve találtunk egy patakot is, ahol a kutyák ittak, és jól összesározták magukat.
Folytattuk az utat a füves ösvényen.
Aztán le kellett térni az erdei ösvényre, na ez már izgalmasabbnak tűnt. Egyébként mindig eszembe jut, természetesen mindig utólag, hogy valamelyik kutyára kellene tenni valami eszközt, ami leméri, hogy ők mennyit mennek ilyenkor, mert szinte biztos vagyok benne, hogy a mi távunk többszörösét teszik ők meg, hiszen megállás rohantak előre és jöttek vissza, illetve rohantak le minden patakhoz, ösvényhez, majd jöttek fel ugyanúgy, mászva, kapaszkodva.
Na itt az összes gomba amit találtunk :D Ott is hagytuk, mondtuk neki inkább sokasodjon, mintsem cipeljük magunkkal, így egymagában :D
Imádták, hogy ilyen meredeken rohanhatnak fel és le. Egész végig ezt csinálták, én komolyan csodálom, hogy bírták szusszal végig.
Készültek persze csoportképek is, nem is kevés, mert mindig találtunk valami csodaszép helyet, ahol kellett kép, aztán még egy hely ahol kellett kép és így tovább :D
Patak. Itt lett végük, imádják a vizet, így aztán lementek a vízhez, fürödtek, feljöttek megnézni megvagyunk-e még, haladtak velünk, majd megint lementek a vízhez és ezt folyamatosan, szerintem több km-en keresztül, ahogy a patak haladt az út mellett. Ezt meg is engedtük nekik, egyedül azon a részen ahol közel haladtak el mellettünk sínek, ott láb mellé parancsoltuk őket.
Csodás dolgokat képes a természet alkotni, pedig ezek "csak" gyökerek, de nézzétek egy percig ezt a képet, milyen erő van benne...
Civilizáció nyomaira bukkantunk. Ezzel egy időben sajnos tömeg is megjelent az ösvényeken, ez a hely legnépszerűbb része, gondolom ide máshonnan is be lehet jönni, nem a nagy körön, ahol mi kezdtük, hanem valami járművel is megközelíthető helyen. Tény viszont, hogy a legszebb részek itt kezdődtek, de látjátok úgyis mindjárt.
A kutyáknak borzasztóan tetszett ez a sok-sok patak, ami az utunkat keresztezte, kivétel nélkül vizipatkányok mind, így aztán egész túrán pancsoltak, és tudtak inni is, ez nagy előnye ennek a körnek, hogy nem kell nekik vizet cipelni, és ha olyan az idő tudják magukat hűteni is.
Találtunk ilyen mini barlangot is, teljesen olyan, mintha hegyet másztunk volna, tehát fotózni is kellett. Egyébként voltak részek, ahol valóban hegyet másztak, láttuk.
Itt már rengeteg ember, sőt csoportok is jöttek, némelyek kutyával. Ha láttuk, hogy valaki fél akkor behívtuk őket, de egyébként minden méteren jöttek emberek, így inkább haladtunk, nem azzal foglalkoztunk, hogy lefektessük a kutyákat, mert akkor semmit nem haladtunk volna. Nem a legideálisabb, de ez van.
Megálltunk megint enni, inni. Találtunk egy kis tisztást is, ahol sátoroztak emberek. Vagyis feltételezhetően emberek, mert látni nem láttuk őket :)
Na ez egy olyan rész volt, ahol biztos voltam benne, hogy nem jutunk ki élve, mert megesznek a disznók, és bozótvágónk se volt, úgyhogy a szeder indái kicsit megtrimmelték a kutyákat, és megszabdalták a nadrágunkat, de az app egyértelműen ezt mutatta iránynak és meg is találtuk később a jelzést a fákon, de ehhez itt még kerítést is másztunk. Nem vagyok nyavalygós, de ezt a részt kihagytam volna :D Szerencsére csak pár száz méter volt, túléltük.
Aztán jött a dagonya. Ezt viszont kikerültük, kicsit feljebb mentünk az erdőbe, mert lehet benn ragadtunk volna, a kutyák így is nyakig sárosak voltak, nem hiányzott, hogy ott hagyjam a cipőmet benne :D
Erdőirtáson keresztül.
Majd az erdőben.
Aztán az erdő szélén vitt az utunk tovább.
Ez pedig már a célegyenes az autó fele, én már itt nem nagyon fotóztam, mert viszonylag egyforma ösvényen haladtunk, meg én már elég fáradt is voltam, puding vagyok, ez van, szerettem volna már az autóhoz érni.
Visszaértünk a kiindulási helyre, kicsit koszosabban és fáradtabban, de élményekkel tele. Bármikor visszamennék, és valószínűleg vissza is fogunk menni.
A végére némi összesítő, nem is tűnik soknak sem a távolság, sem az idő, csak mivel legtöbbször nem sík volt a terep ezért fáradtunk el a szokásosnál jobban :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése