2018. December - költöző kiskutyák

Mindig ez a legnehezebb része. Odaadni őket. Azokat a pici életeket, akiknek a létezését megálmodtad, az anyjuk vemhességét végigizgultad, az ellésről nem is beszélve. Vajon mind egészségesek? Fel fognak nőni? Lesz az anyjuknak elég teje, ugye nem fekszik rájuk? Nincs túl meleg nekik, vagy nem fáznak? Anyatigrisként őrzöd őket, és ha valakit beengedsz hozzájuk, az csak szigorúan a kezét fertőtlenítve, tiszta ruhában és a cipőt odakinn hagyva léphet be a kicsikhez, nehogy baj legyen. Jól döntöttél? Jó gazdikat választottál? Mostanra a válasz határozottan IGEN! De ezt akkor még nem tudhatod, agyalsz, aggódsz. Odaadhatod másik kutya mellé, gyerek mellé? Amikor a kiskutyáknak gazdit választasz, ott létrejön egy szövetség, sőt merem állítani sok esetben barátság is a gazdi és közted. Hiszen tudnia kell, hogy ha bármi van hozzád fordulhat elsőként tanácsért, segítségért, másképp nem is lehetne ez. Hiszen a kiskutyáért felelősséget vállaltál. Nem azért mert szerződést is adsz, hanem azért mert ő megbízott benned, hisz kiválasztotta a kennelt, ahonnan a leendő társat vásárolja meg és Te megbízol benne, mert odaadod a kiskutyát. Aki egy élet. Érez és szeret és szarul érzed magad amikor a gazdik elviszik őket. Most jobb is, hogy késésben vagyok a posztokkal, mert azóta mindenkiről kiderült már, hogy szuper gazdi :) Ilyenkor megnyugszik a tenyésztő. Vagyis inkább a Tenyésztő. Egyszer majd elmondom mi a különbség az én szememmel. Na nézzük a két almot szép sorban.

A V és a W alom pontosan egy hét különbséggel született meg, így aztán a V babák repültek ki először a fészekből, jelen esetben Orsiék családi házából. Ők benn nőttek fel a házban, mivel csak négyen voltak, de azért így se volt egyszerű nevelni őket. A két merle kiskutya gazdihoz kerülésénél sajnos nem voltam jelen, csak a két szukánál. Minden kiskutyánk családját megkértem, meséljék el, hogy miért az adott kiskutya került hozzájuk, hogy történt a kiválasztás és a hazaút illetve az első napok, persze teljesen szabad kezet kaptak, és imádtam olvasni mindenki történetét :) A zárójeles kék írások az én kiegészítéseim, a többi a gazdik billentyűzetéből :) Nem vagyok az a nagyon meghatódós fajta, de azért itt néha sikerül. Köszönöm, hogy ilyen gazdik vagytok! Akkor is ha szinte naponta hívtok fel idegesítő dolgokkal, hogy mit zabált meg a qrvarosszkölök, és együtt aggódunk, hogy az kijön-e belőle...

Von-tolla at Wendigo's Wind "Logan Jr."

Logan

Egy éve költöztünk kertes házba. Akkor sikeresen beszereztünk egy cicát a bokorból.

Azt is tudtuk, hogy szeretnénk majd egy kutyát…., majd, a távoli jövőben….. A gyerekek azonban ezt másképp gondolták. Egy felelőtlen szülői ígéret közelebb hozta ezt a távoli jövőt….

A választásban barátnőm, Reni segítségét vettük igénybe. Az ő bordereit nagyon szeretem, hisz gyönyörűek, okosak, jól taníthatók. Így jutottunk el Mónihoz és Orsihoz, akinél ugyebár egy alom, nyugisabb vonalú kiskutyát vártak. (Reni a közös pont, neki már négy őrült kutyája van tőlem, és hát úgyis lesz még több is. Egyszer.)

Ezek után én csak csendben figyeltem és vártam. A születést, a tesztet, a döntést.

(A kiskutyák temperamentumteszteken esnek át nálunk, amiben most már majdnem kizárólag épp Reni segít nekem, ő választotta ki a kiskutyát Editéknek is, hiszen ő ismerte őket, az életvitelüket stb. Gyakorlatilag Renin múlt, hogy melyik kiskutya hova kerül, de ennél jobban nem is alakulhatott volna :) )

Nagyon be voltam rezelve, hogy miként fogjuk beilleszteni az életünkbe az új családtagot, hisz elég rohanós a mindennapi tempónk. Meló, edzések, versenyek….. És még soha nem volt kutyánk. Teljes tapasztalatlanság…. Végül a szív legyőzte a józan paraszti észt és jött Logan Jr. (olykor Logikátlan). Félútig Reniékkel, amiért nem győzök nekik hálás lenni, mivel az ő kocsijukba hányt be és nem a miénkbe. :D

Sose fogom elfelejteni a fiam reakcióját, amikor besétáltunk Logival a házba. Ő nem tudott az akciónkról egyedül. Már akkor tudtam, hogy megérte….

Erre mostanában elég sűrűn emlékeztetem magam…. :D

A kicsi rezzenéstelen pofával beilleszkedett az életünkbe, családtaggá vált, rohan velünk, tanulunk tőle, róla és olykor nagyokat szívunk miatta. Járunk kutyasuliba, reptérre, állatorvoshoz….. Előfordul, hogy hibázunk, átver minket, de az tuti, hogy nagyon szeretjük őt!

Ezért nem győzünk hálásak lenni…. Köszönjük az illetékeseknek!

Van Helsing at Wendigo's Wind "Raptor"

Raptor

Mi 3 kisfiú mellé kerestünk egy szőrös testvért. Legalább két évbe telt, amíg a páromat meggyőztük a gyerekekkel, hogy nekünk nagyon kell egy kutya, ezért, mikor végre megadta magát és rábólintott, akkor moströgtönazonnal kellett nekünk egy. Így találtunk rá Mónira, aki egyszerre két alom születését is várta. Eleinte kicsit esélytelennek éreztük a helyzetünket sokadik gazdijelöltekként, de szerencsére született egy éppen nekünk való kiskutya. Mindegy volt a neme, mert úgyis ivartalanítani akartuk, a színéről csak annyit tudtunk, hogy különlegesebbet, bohókásabbat szeretnénk, de a legeslegfontosabb az volt, hogy jól kijöjjön a gyerekekkel. Raptor annyira tökéletesen illik a családunkba, hogy azóta folyton úgy emlegetjük, hogy a negyedik fiunk, mert nálunk a gyerekek 2-2 év korkülönbséggel születtek, ősszel és fiúk természetesen. Raptor és a legkisebb fiunk között is 2 év a körkülönbség és persze Rapi is őszi fiú. :) Szuperül kijön a gyerekekkel, mindent eltűr nekik és soha nem volt egy agresszív megmozdulása sem senki iránt, tökéletes kis kutyus. Amint megtudtuk, hogy Ő lesz a mi kutyánk, nagyon izgultunk, igyekeztünk felkészülni az érkezésére, és félve hallgattuk meg az ismerősök monológját, hogy mekkora hülyék vagyunk, hogy pont egy border colliet választunk, mert lefáraszthatatlanok, túl okosak és búcsúzzunk el a kertünktől és a szabadidőnktől is egyszerre. De mi nem hallgattunk senkire, és amint lehetett mentünk is érte Orsiékhoz. Orsiék szuper kedvesek és türelmesek voltak velünk, látszott rajtuk, hogy tiszta szívből szeretik és nevelgetik a kutyusokat, sok jó tanácsot kaptunk tőlük. 

A hazafelé út egész jól telt, ahhoz képest, hogy Raptor mennyire nem szereti az autózást, a mai napig képes egy két perces kocsiutat is végignyafizni. Itthon is minden rendben ment vele, egyből otthon érezte magát nálunk, nagyon felfedező volt. Szerintem kicsit lassabban alakult ki a szobatisztaság, de ez csakis a mi hibánk volt, mert a sok átvirrasztott éjszaka után, amíg a gyerekek nagyobbak lettek, egyszerűen képtelenek voltunk rávenni magunkat, hogy éjszaka is kijárjunk vele a kertbe pisilni. Inkább takarítottunk reggel, de nem keltünk fel 3 óránként. Ez van. :)

Már 7 hónapos a mi Raptorunk, éppen ma ivartalanították, bent alszik egy puha pokrócon, tölcsérrel a fején. Természetesen azóta is imádni való és gyönyörű kutyus, szófogadó is, ha úgy tartja kedve, de könnyen elcsábul egy-egy kutyafalka láttán, hogy előbb játszana kicsit, csak utána teszi meg, amit kérünk tőle. Látszik rajta, hogy igyekszik alkalmazkodni hozzánk és mindent megtesz, hogy a kedvünkben járjon. És eddig semmilyen nagyobb kárt nem tett a lakásban, persze az előkertben ásott néhány gödröt, de nagyobb bajunk ne legyen.

A végére még muszáj leírnom, hogy bár imádjuk és soha nem válnánk meg tőle, egy kutya tartása tényleg nagyon sok feladattal jár gyerekek mellett, meg gondolom egyébként is. Sosem vallanám be a férjemnek, hogy igaza volt, de nem mindig őszinte a mosolyom, amikor esőben, hidegben viszem sétálni, amikor késében vagyunk és még fel kell takarítani utána, vagy a lelkiismeretfurdalás, hogy egy nap nem tudtunk vele eleget játszani. Nem biztos, hogy minden hétvégén kirándulni szeretnénk menni, és nem könnyű beszorítani a hetirendbe a kutyaiskolát. Mindemellett ő egy családtag, imádom a gondolatot, hogy a gyerekeim együtt nőnek fel egy kutyával és tényleg rengeteget tanulnak tőle és általa, de mindenkinek azt javaslom, hogy jól meg kell gondolni a kutya vállalást, mert ez tényleg egy életforma és hatalmas felelősség. 

Valkyrie at Wendigo's Wind "Zserbó"

Zserbó

Nálunk a kutyakérdés, gyermekünk egyik álma volt. Jó szülők lévén megígértük neki, ha egyszer kertes házba költözünk, akkor lehet egy kutyája. Alig, hogy elkezdtük az építkezést, szóba is került az ígéret behajtása. Igazából nekünk sem volt kifogásunk a kutya ellen, így meg sem próbáltuk húzni az időt, csak azt kellett eldöntenünk, milyen fajtájú kutyát tartsunk. Pár beszélgetés után megszületett a döntés, Border Collie kutyust szeretnénk. Sajnos nem volt ismerősünk, aki tenyésztőt ajánlott volna, így maradt az internetes keresés, a telefonálgatás. Megtaláltuk Mónit, akivel, bár személyesen nem találkoztunk, nagyon szimpatikus volt (telefonhangja ), és a neten csupa jó dolgot lehetett olvasni róla. Megbeszéltük vele, hogy mi egy fekete-fehér szuka kölyökre vágyunk. Sajnos az első két alom nem jött össze, ami így utólag látva nem jött rosszul legalább is nekünk, mert az építkezés elhúzódása miatt elég nomád körülmények közé érkezett volna Zserbó (igen, mi már akkor tudtuk a nevét). 

Nyárra mindennel végeztünk elkészült a kert is és onnantól kezdve egyre nehezebb volt várni rá, már nagyon szerettük volna az új családtagot. Végül ősszel jött a hír, hogy két alom is érkezik, mi már készen állunk, szóval csak nőtt a feszültség. Október 8-án jött a hír, hogy Lexienél megindult a szülés. Egész éjjel a facebookon lógtunk, és vártuk a híreket, amik jöttek szépen sorban. Születőben vannak Lexie kicsinyei! A négy kiskutya között van két fekete-fehér szuka, így biztossá vált, hogy hamarosan új taggal bővül családunk. Vatra szülését is végig szorítottuk, de Móni javaslatára, a nyugisabb természet miatt, szinte biztos volt, hogy Zserbót Lexie alomból választjuk. Teltek, múltak a napok, Orsi egyre több képet, videót töltött fel a kicsikről, és akkor úgy gondoltuk legszívesebben mind a négyet elhoznánk. Lányunk, aki abban a kb. egy évben türelmesen várt, egyre izgatottabbá vált. Ezen nem lehetett meglepődni, hiszen mi is mindennap csak a kutyusról tudtunk beszélni, és alig vártuk, hogy személyesen is lássuk, illetve, hogy eldönthessük, a két fekete-fehér közül melyik költözzön hozzánk. Eljött az első találkozás pillanata. Ilyen messze még soha nem volt Veszprém. Eddig Orsiékkal sem találkoztunk, de végtelenül kedvesek, türelmesek voltak velünk, és a szombat délutánjukat is ránk áldozták. Mindegyik kölyök tüneményes volt, Lexiet pedig azonnal hazahoztuk volna, így tudtuk rosszul nem választhatunk. Ennek ellenére nagyon nehéz volt meghozni a döntést, de a Kis Panda, Orsiék így hívták, segített nekünk. Úgy éreztük, Ő hozzánk akar tartozni. Az első találkozás után, két hét, még ennyit kellett várni, hogy Zserbó végérvényesen hazajöjjön. Mintha nem teltek volna a napok, csak a telefont lestük, hátha jön pár kép, vagy videó. Átfordítottuk a naptárt, december 1-je lett. Délután indultunk, hogy hazahozzuk Zserbót. Nehéz lenne szavakba önteni, hogy mennyire vártuk ezt a pillanatot. Orsiékhoz érve már csak 3 kölyök várta új gazdáját. Nem sokkal utánunk érkeztek a másik fekete-fehér szuka gazdái, és találkoztunk Mónival is. Egy rövid gyorstalpaló, néhány jó tanács, és egy érzelmes búcsú után elindultunk a kicsivel. Nekünk az úton semmi gondunk nem volt vele, olyan volt, mintha mindig is kocsiban utazott volna. Hazaérve kicsit bátortalanul, de elindult felfedezni új birodalmát, és gyorsan megtalálta a számára kedves helyeket (pl.: a kanapé :D). Nappal semmi gond nem volt, megkezdődött az ismerkedés, játék, de azért az első két éjszaka nyugtalan volt, így akkor is vele maradtunk. Viszont a harmadik éjjel óta a nappaliban lévő kenneljében alszik, szóval ezen is hamar túltette magát. Olyan mintha mindig is velünk lett volna. 

Azóta eltelt már egy kis idő, Zserbó szépen cseperedik. Amit a fajtáról lehet olvasni, az nem túlzás. Hihetetlenül okos. Sajnos ezt ki is használja, és néha palira vesz minket, de mi is vele tanulunk. Van egy, két dolog, ami megviselődött mióta velünk van, de azoknál a tárgyaknál sokkal több örömöt ad, és formálja az életünk. Most, hogy kamaszodik, teszteli a határait és a türelmünket, megmutatja domináns oldalát, amit néha nehezebben viselünk. Az is igaz amint kicsit inaktívabb, máris azon gondolkozunk, mi baja lehet, csak nem beteg. Teljesen az életünk része lett, imádjuk, visszük magunkkal mindenhova, és gyűjtjük a közös élményeket. 

Móni azzal keresett meg, hogy írjunk néhány sort hogyan találtuk meg a kiskutyát, miért Őt választottuk. Erre egy idézettel tudnék legjobban válaszolni: „Nem mindig azt kapod, amit akarsz. De néha azt kapod, amire szükséged van.” (Mark Lawrence) – szerintem nekünk rá volt szükségünk…

(Zserbó gazdijai nálam az elsők voltak szinte a listán, hiszen annak ellenére kitartottak mellettünk, hogy két szukám is üresen maradt a várakozás során, több, mint egy évet vártak ❤️ Köszönöm Nektek!)

Volcano Suns at Wendigo's Wind "Raven"

Raven

Régóta szerelmes vagyok a fajtába, és mikor adottak lettek a körülmények, hogy végre nekem is lehet egy borderem azonnal elkezdtem a tenyésztők között keresgélni. Móni kennelje benne volt a top 2-ben. Miután személyesen is találkoztunk vele és a kutyáival egyre biztosabb voltam benne, hogy tőlük szeretnék kölyköt. Tökéletes összhangban volt velük. Minden parancsot első szóra teljesítettek, pedig nem kicsit őrültek. :D Az is plusz pont, hogy Móni szuper kozmetikus, és viszonylag közel is van hozzánk. Vatrától és Tigitől szerettem volna kölyköket, de a találkozás után úgy voltam vele, hogy nekem azért nyugisabb kutya kell, ezért inkább a Lexie-Monty párosban bíztam. 

A szülést végigizgulhattuk. Amint előbújt egy kicsi már kaptunk is róla képeket. (Van a gazdijelölteknek egy külön facebook csoport, ahol lényegesen több infót kapnak, mint ami publikusan felkerül, ebben a csoportban közvetítettük élőben az ellést. Lexienél Orsi segédkezett Regi közvetített, nálunk meg én csak Ninja gazdi Mónit informáltam, ő meg pakolta a csoportba a híreket és képeket) 

Másodjára egy fekete-fehér szuka született, aki minden külső kritériumomnak megfelelt, és rögtön bele is szerettem. Utána már csak azért izgultam, hogy minél több fekete-fehér legyen, így nagyobb lesz az esély, hogy ő az enyém lesz. :D Ahogy nőttek rendszeresen kaptunk róluk képeket, videókat. 6 hetes korukban személyesen is találkoztunk velük, és már akkor látni lehetett, hogy Orsiék milyen sokat foglalkoznak a kicsikkel. A kis szuka akit elsőre kinéztem már majdnem biztos volt, hogy hozzám kerül, és szerencsére így is lett. :) 

8 hetesen mikor érte mentünk, haza felé a kocsiban fogtam fel igazán, hogy ő már tényleg az én kutyám, és végre teljesült egy régi álmom. Raven pár percig nyugtalan volt, majd az ölemben hazáig aludt. Otthon mindenkihez egyből odament ismerkedni. Gyorsan felfedezte a házat. Féltem tőle, hogy az első éjszaka nehéz lesz neki, de egy hang nélkül végigaludta. Másnap már teljesen otthonosan mozgott nálunk. Meglepődtem milyen jól viseli az új körülményeket. Köszönöm Orsinak, hogy ilyen szuperül felkészítette mindenre. Móninak pedig, hogy bizalmat szavazott nekünk, és ilyen gyönyörű, jó idegrendszerű kutyák kerülnek ki tőle. Raven azóta minden szempontból felülmúlta az elvárásaimat. Ugyan nem mondanám nyugodt bordernek, de tud viselkedni ha kell. :D Ha játék, séta van akkor viszont le sem lehet lőni, úgy fel van pörögve. Imádja az embereket, első perctől jól kijön a cicánkkal, a házban soha semmit nem tett tönkre... Persze van még mit csiszolni rajt, de napról-napra fejlődik, egyre szorosabb a kapcsolat köztünk. (Evelinék eljöttek már jóval az almok születése előtt megnézni a kutyákat és én mindent bevetettem, hogy lebeszéljem őket :D Elmentünk sétálni az őrült falkával, de ez csak még jobban meggyőzte őket :D Senki sem bánta meg :)

Wild Velociraptor at Wendigo's Wind "Mini"

Mini

Mióta családi házba költöztünk terveztük, hogy lesz kis kutyánk. Mindig kerestük a megfelelő időpontot, hogy mikor is vágjunk bele. Közben megszületett a kislányunk és egyből tudtuk, hogy eljött az ideje egy „kistesónak”. Először a férjem titokban szeretett volna meglepni minket, de rájött arra, hogy ebben közösen kell döntenünk. Mikor elmondta tervét, kérdés nem fért hozzá, hogy én másként döntsek, nagyon megörültem.

Férjem keresett kenneleket a neten, majd rátalált Mónira. Felvették egymással a kapcsolatot és hamar egy hullámhosszon voltak. Ekkor Móninak már megvoltak a kiskutyái és először a következő alomra számítottunk. Az idő elteltével Móni szólt, hogy lenne a jelenlegi alomból egy nekünk való kutyus. Következő lépésként el is mentünk meglátogatni, majd vártuk, hogy hazahozhassuk.

Eljött az idő és mentünk Miniért. Az első napok nem voltak egyszerűek, sem a szobatisztaság miatt, sem pedig a két „gyerek” egymásra hangolódása miatt. Kamilla kislányunk totyogós volt, Mini meg mindig csipkedni akarta. A férjem által készített szoba kennelből 20 perc alatt kiugrott. (Mondtam :D) Így megnyert magának egy régi járókát. Viszont a lakásban nem volt túl kényelmes neki, így kapott az udvaron egy nagy kennelt, ahol azóta is jól érzi magát. Kiskora óta kutyasuliba járunk vele, ahol mind a ketten sokat okosodunk. Mindig megdicsérik, hogy milyen ügyes, viszont ő legnagyobb rendbontó is. Mára pedig együtt játszanak lányunkkal, akár a pocsolyába is. J

Wildest Ninja Warrior at Wendigo's Wind "Ninja"

Ninja

Már régebb óta tudtam, hogy ha még egy kutyám lesz, az Wendigo’s Wind kutya lesz. Ami nyomós érv volt a döntésben, az Móni hosszú életű kutyái. Nagyon szerettem volna Beni mellé egy kicsit, hogy megtanulhasson sok mindent kölyökként az idősebbtől.

Aztán amikor kiderült, hogy Beni gyógyíthatatlan beteg, folyton ott motoszkált bennem, hogy sajnos kicsit más formában és máskor, de hamarosan új kutyus gazdija leszek. Móni tervezte az új almokat, és vegyes érzelmeim voltak, hiszen tudtam, hogy a beteg Beni mellé nem hozhatok kutyát, de ha most nem lesz, akkor utána vajon mikor lesz megint Móninál alom...

Aztán sajnos a sors döntött helyettem, Beni sajnos nyáron elment, viszont Móninál nagyon gyorsan vemhes lett Lexie és Vatra is.

A gyászban és fájdalomban először erőteljesen kitartottam amellett, hogy csakis fekete-fehér kan kell. Mert ugye nálam az az etalon border. Aztán elléskor jött a hidegzuhany: Lexienél csak szuka lett fekete-fehér, Vatránál meg nem lett fekete-fehér. Na akkor fogalmazódott meg bennem szerintem kristálytisztán, hogy még véletlenül sem szeretnék fekete-fehér nyugodtabb bordert. Még nyomokban sem hasonlítson Benire, hogy még véletlenül se keressem őt Benne.

Aztán Móni elkezdett oltogatni, hogy micsoda különleges színűek Vatra babái... és hát tényleg mind csodaszépek voltak! Erősen vonzódtam a blue-merle tri kölyökhöz, de van nekem a 8 éves határozott akaratú fiam, aki azt mondta kép alapján, hogy hozzánk kizárólag a sable kutya jöhet. Nem beszélve egy csomó más tényről:

Pl. Közvetítettem az ellést, és már jó ideje nem adott Móni jelet magukról, mikor is délelőtt azzal hívott fel: megszületett a kiskutyád! Utoljára, nehezen, és megküzdve az életéért (ahogy Beni életéért is sokszor küzdöttünk), de erősen és egészségesen jött a világra. (már erről írtam korábban, Ninja volt az ötödik kiskutya, két órát töltött a szülőútban, és végül muszáj volt császármetszéssel a világra segíteni, mert Vatra és ő is meghaltak volna. Hazafelé a pulcsim és a pólóm között melegítettem az újszülött kiskutyát, aki hangos reklamálással fejezte ki a nemtetszését már akkor is, hogy nincs kaja :D )

Vagy pl: a 2 napos teszten is nagyon tetszett az önállósága ( erre is azóta csak ráerősített, pl önállóan lop, kertet művel (még az lenne szép ha segítséggel lopna XD)). Ráadásul látszott, hogy kellőképpen domináns, és én pont ezt szerettem volna, hogy nekem is legyen feladat és kihívás a kutya.

Mindezt persze csak úgy mertem bevállalni, hogy tudtam, hogy Móni 100%-ban mindenben a kutya és mögöttem áll. (és néha fogom a fejem, hogy biztos jó döntés volt-e egy ennyire domináns kis gyökeret odaadni :D )

Így került hozzánk Ninja, a legkülönlegesebb nevű kiskutya, aki azóta is hű nevéhez, igyekszik leninjázni a világot. (Igyekszik megenni a világot.. tuja, lufi, savlekötő tabletta, joghurt, fasírt, cserebogár, lószúnyog, ablaktisztítóval átitatott papírtörlő meg a fene tudja mi van még a listáján...)

Szerencsére társtulajdonban van Mónival, így simán tudom fenyegetni, hogy visszaadom, hanem fogad szót (bár nem is tudom melyikünk sírna jobban...)

Wolverine at Wendigo's Wind "Duplo"

Duplo Körülbelül 6 évet gondolkoztam azon, hogy milyen kutyát is szeretnék valójában. Menhelyről, vagy tenyésztőtől, vizsla, agár vagy border legyen. Ebben a hat évben eléggé kaotikusan változott és az inger is eléggé hullámzó volt.

Úgy alakult az életem, hogy az énből lettünk Mi. Az Ági a Rambo és én. Rambó egy “véresszájú" tacskó, golfozókat meghazudtoló sármmal, eleganciával és olykor nyugalommal megáldva. Elég hamar szimbiózisba kerültünk, és ezzel párhuzamosan, egyre inkább éreztem azt, hogy feltétlen kell még egy kutya a falkánkba...

Azt is sikeresen megbeszéltük 2018 októberében, hogy megvárjuk 19 tavaszát, addig nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Kele Attila barátomnak számoltam be eme tervemről. Mondta, hogy oké ahonnan ő is hozta a Léna kutyáját mind gazdára talált a pocakban.

Pár nap elteltével egy csoportos facebook csevegésben Ati említett meg engem egy kiskutya képével: "nézzétek de cuki, itt van Peti új kutyája". Én semmit nem értettem a dologból, majd amikor felhívtam - mondta - Mónikánál visszamondtak egy kutyát és feltétlen az enyém kell hogy legyen. Mondtam, hogy szó se lehet róla maximum tavasszal foglalkozunk ilyen kérdésekkel.

Persze néhány nap múlva egyre többször néztem/néztük meg a kiskutya képeit.

Váratlan fordulat (se)... Telefonon egyeztettünk Mónival időpontot, hogy mikor nézhetjük meg a kutyát, de egyébként nem akarunk kutyát majd csak tavasszal.

"Nem baj, gyertek el, nézzétek meg, aztán maximum beszélgetünk egy jót..."

Első találkozás elején eldöntöttem, hogy nekünk kell ez a kutya. A találkozás végére Ági is megbarátkozott a gondolattal.

Nagy nehezen kivártuk a 2 hónapot, kerestünk egy mindenkinek megfelelő időpontot és egy tökéletes, zseniális, cuki border collieval bővült a falkánk. (olyan mint Ninja, csak épp hűtőmágnest és cipőket eszik, szúnyog meg bogarak helyett...)

Minden minden szuperül történt és úgy ahogy kellett.

Werewolf at Wendigo's Wind "Lulu"

Lulu gazdáit Stifler gazdáin keresztül ismertem meg, korainak érezték még a kölyköt az előző kutya hirtelen elvesztése után, de valahogy úgy éreztem ez a kiskutya nekik született. A megérzés helyesnek bizonyult, hiszen abból az alomból amiből szerettek volna egy kis merle szukát, akkor sajnos nem lett semmi, mert Nafta üres maradt. Ha ők nem vitték volna el ezt a kisördögöt, akkor biztos, hogy nálam maradt volna. Minden kiskutyámat imádok és mindegyikhez borzasztóan kötődök már az alatt a nyolc hét alatt is, amit velem töltenek, de ez a kiskutya más volt. Valamiért különleges. De jó ez így, szuper családja van 💛

Lulu 

"Úgy èrzem Lulu történetèhez hozzá tartozik az első kutyánk, Mázli törtènete is. Hisz vele kezdődött a szerelem ❣️ Mázli sajnos 5 èvesen meghalt, egy prosztata műtèt után (gennyes hólyagok leptèk el ès az orvosi vizsgálatok során epilepszia is kialakult nála... ez már sajnos túl sok volt a kis szervezete számára :( )Kèt gyermekem siratta szegènyt ès persze most is sírok, mikor ezeket a sorokat írom.

Mindenkèppen szerettem volna egy másik kutyát. Napokig a neten nèzegettem a kutyafajtákat.. Jaj csak lássak vègre egy olyan kutyát amibe beleszeretek. Bármilyet, csak ne Bordert. Mert mi lesz ha olyan lesz mint a Mázli... Mi lesz ha az ő tekintetèt keresem majd a másikban... Nem kell Border... Valami mást szeretnèk. De minden kb 6.kèpen tuti hogy Border jött szembe. Hogy ezek milyen szèpek... Nem lehet nem imádni. Aztán facen pont feljött egy kèp.. Èvi kutyusa, Stifler! Meseszèp! Mondom, baszki! Hogy èn milyen hülye vagyok! Merle kell nekem! Border is ès szèp is, ennyi!

Èvin keresztül találtam Mónira ès elkezdtünk beszèlgetni. Tavaszra várt kölyköket. Ó mondom ez csodás, az pont jó! Aztán persze mèg beszèltünk párszor ès bedobta a bűvös mondatot :D Most is van egy merle szuka, 2 hèt ès vihető.... Ááá... Mondom neeeem, majd tavasszal. De ő azèrt küld egy kèpet....ès küldött...èn meg beleszerettem ❣️❣️❣️

Itthon nem szóltunk a gyerekeknek, nem tudták hogy lesz kutyusunk. Volt is nagy sírás örömükben.

Lulu nagyon gyorsan alkalmazkodott mindenhez. Úgy viselkedett pár nap múlva, mintha mindig is velünk lakott volna. Most így 7 hónaposan, persze már nagyobb az arca, meg rossz is nèha, de ez belefèr. Kölyökből van, szóval szerintem ez a dolga <3

Nagyon örülök, hogy Rád találtam Móni ès hogy ilyen csodás kis kutya gazdája lehetek <3"

Wishmaster at Wendigo's Wind "Narancs"

Mikor évekkel ezelőtt párommal beköltöztünk a házba tudtuk, hogy azért egy kutyusunk majd lesz. Dilemma volt, hogy milyen fajta, de a szomszédban volt egy tündéri border kölyök és annyira megszerettük, hogy el is dőlt a kérdés: Nekünk is borderünk lesz. Hozzánk is került Mina… Aztán 8 hónappal később Colin… Borderek megszállottjává váltam… Google meg a barátom volt, így találtam meg Móni oldalát. Csodálatos és remek kutyái voltak és vannak a mai napig, úgyhogy tudtam, Tőle is majd lesz egyszer egy kutyusom.

A „majd egyszer” alatt még akkor úgy gondoltam, hogy kb. 10 év múlva esetleg. De megakadt a szemem Vatrán. Akkor még kölyök volt, semmit nem lehetett róla tudni csak azt, hogy gyönyörű. Nem tudom pontosan mikor írtam Móninak legelőször, talán amikor kitette, hogy Vatra tenyészthető. Aztán jött a válasz, hogy úgy tűnik Vatrának lesznek is kiskutyái és gazdijelölt vagyok.

Na, onnantól nem ment egyszerűen a dolog. Amennyire örültem, annyira meginogtam, mert időközben kiderült: terhes vagyok, első gyerek. Fogok bírni három Borderrel meg egy újszülöttel? Nem lesz sok? Lesz elég erőm és energiám a kutyákra? Tudom biztosítani nekik azt, amire szükségük van? Nos a trénereim szerint imádom magam büntetni (biztos utálom magam), úgyhogy talán ez volt a lökés ahhoz, hogy végül ne mondjam vissza a kiskutyát.

Őszintén?!

Rohadtul nem bántam meg.

Narancsfej egy baromi értelmes kiskutya, aki egyébként annyira ragaszkodik hozzám, hogy néha az már beteges. Eleinte még a fürdőbe is be akart jönni, de végül megállapodtunk, hogy az ajtóban megvár, mert onnan nem fogok eltűnni. Úgy tűnik kezdi átvenni itthon Narancs az őrző-védő szerepet is, mert hogy az én közelembe nem enged oda idegen kutyákat. Valahol csodálatos ez a kapocs köztünk. Móninak pedig nagyon hálás vagyok, hogy ilyen kiskutyát választott nekem, mint Narancsfej <3


Kedves Gazdik! Köszönöm Nektek! :) ❤️♥️❤️