2022.10.14-16 Túrák Zalahaláp, Köveskál, Kis-Balaton

Régen terveztem már, hogy elmegyek a kutyákkal több napos kirándulásra valahova. Lehetetlen küldetésnek tűnt hét kutyával szállást találni, ám egyszerűbb volt, mint azt gondoltam volna. Van a facebookon egy "kutyabarát szálláshelyek" nevű csoport, ahova felírtam az elképzelést, és számtalan jobbnál jobb ajánlat jött órákon belül ❤ Első körben a választás Cserszegtomajra esett, mégpedig azért, mert ott dolgozott Judit, akit régóta követi a kutyáimat, néhányszor már beszéltünk is online, nekem szállás kellett, és szerettünk volna élőben is megismerkedni. 

A tervem az volt, hogy valami olyan helyre megyek, ahol csodás nagy kert van, amiben a kutyák nem nagyon tudnak kárt tenni. Nem bántanak semmit, csak a rohangálással kitapossák a füvet és a növényeket, ami olyan. Szurkoltam a jó időért, mert semmi mást nem akartam csinálni, csak három napot feküdni a kertben, az egyik kezemmel egy jó könyvvel, a másikban a labdadobálóval a kutyáknak, mellettem pedig egy jó pohár borral, mert óriási volt a hajtás munkában előtte, nagyon rám fért volna a pihenés. De hát a tervek sose úgy sikerülnek ahogy mi azt kigondoljuk, ahogy azt majd mindjárt látjátok is :)

2022.10.14

Pipic látta, hogy csomagolok. Sose hagyom itthon, nagyon maximum egy-két órára, akkor is csak nyáron, ha mondjuk nem tudom az autóban hagyni a meleg miatt. De azért ő rátelepedett a táskára, hogy véletlenül se feledkezzek meg róla.

Az első agyfaszt akkor kaptam aznap, amikor megláttam Misut, ki is szakadt belőlem egy: "Te hogyan nézel ki cseszdmeg????" Előtte nap fürdettem meg, mert vállalhatatlanul retkes volt, és mivel szobában, egy kulturált helyen kellett volna aludniuk, nem akartam, hogy a róla lógó sárcsimbókok hulljanak mindenütt szanaszét. Mondtam neki Te a kocsiban alszol ezek után... Nézett is ilyen bűnbánóan :D

Aztán megérkeztem Cserszegtomajra, a Wagner panzióba :) Judit már várt minket, a kutyák is bemutatkoztak, ahogy kiengedtem őket az autóban körbe kellett mindent rohanni, és a fiúk meg is jelöltek mindent azonnal ahogy kell, szóval elfoglalták a területet ami az otthonuk lesz a következő pár napban. 

Ugye én írtam mik a tervek, ebben a három napban, ám Judit a kutyák kifogyhatatlan energiáit látva megkérdezte nincs e kedvünk inkább elmenni valahova... Hát jó :D

Nekem fogalmam nem volt a környékről, ezért Juditra bíztuk magunkat, és milyen jól tettük :) Az első állomás Zalahaláp volt, ahol egy keskeny úton felmentünk egy parkolóig, majd gyalog mentünk tovább, se forgalom se ember nem volt a láthatáron, csak a szépséges természet. A túra egy ilyen sík terepen indult, ez egy tanösvény része, néhány állomást meg is néztünk, de nem az egészet. (viszont ez is tervben van most már!) Mentünk felfele, hol erdei ösvényen, hol teljesen belátható sziklás részeken, közben persze készültek képek is mindenhol. A tetejére érve van ott egy kilátó, csodaszép. Ez nem egy óriási túra, inkább egy könnyed séta a tetején egy picit combosabb volt, mert Logan húsz kilóját néhol úgy cipeltem fel a meredek lépcsőn, mert nem lát már jól és ismeretlen és nem sík terepen nagyon bizonytalan, így inkább vittem és pórázon volt végig. Nagyon jól elvoltunk itt egy egész délutánt. A többit elmondják Nektek a képek. 

Ez pedig már este, amikor vacsiztunk. Hévízen rendeltünk pizzát, aztán hazafelé beugrottunk érte :) A hét kutya természetesen az étteremben is teljesen normálisan viselkedett, imádom, hogy gyakorlatilag bárhova elmegyek velük probléma nélkül. 

Judit gondoskodott a bútorok védelméről :) Ez eszembe nem jutott volna, de zseniális, kellett is mert azért volt rajtuk sár, illetve Vatra és Pipic is tüzelés után/végén volt, Vatra még foltokat hagyott maga után, és persze ő az aki mindig a bútorok tetején helyezkedik el kényelmesen :) Nagyon jól aludtak az átszaladgált délután miatt. :)

2022.10.15

Köveskál 

Na ez is egy olyan hely, ahova szeretnék visszamenni, pedig egyébként semmi extra, "csak" egy nagy pusztaság, az Emberi komédia szoborcsoport és valami megmagyarázhatatlan, végtelen nyugalom. Csak ültünk a szobrok tövében jó sokáig és nézelődtünk, halkan beszélgetve. Béke, csend. Azért, hogy a kutyák is elfáradjanak kerestünk egy ösvényt, tanösvény volt ez is, és gyalogoltunk néhány km-t itt is. Ha már jártunk itt, egyszer ennek is szeretném végigjárni az állomásait elejétől a végéig. 

A következő megálló a Hegyes-tű geológiai bemutatóhely volt. Fel lehet vinni kutyát is de csak pórázzal, később meg is értettem miért, meredek és közel van a szikla széle. Mivel nálam volt hét kutya, de mind fáradtak, ezért inkább az autóban hagytam őket. Nem bántuk meg! 1500 Ft volt a belépő, de ezért be lehetett ülni egy kis előadóterembe ahol kivetítőn film ment a környező látnivalókról, de csodaszép felvételeken, egy kis kiállítás is volt kőzetekből, tárgyakból és egy kis 3D-s vulkán. Megéri felmenni aki arra jár, persze a csodálatos kilátásról nem is beszélve. ❤

Az aznapi vacsoránk velős pirítós volt, amiért majdnem két órát álltunk sorba annyira felkapott volt a hely :D A kutyáknak is NAGYON tetszett volna, de ők az ilyen utazásokra tartogatott Platinumot kapták. Nyersesek, de amikor több napra megyünk valahova és nincs fagyasztó vagy hűtő, akkor jó minőségű tápot kapnak azokon a napokon. Simán átállnak, nincs semmi bajuk tőle. 

Vatra vacsora után így kidőlt és úgy is maradt reggelig. 
Én vacsora után kitöltöttem magamnak egy finom pohár bort, és olvasgattam még néhány órát csendben és nyugalomban. Jaj de nagyon kellett ez már a lelkemnek...

2022.10.16 

Kis-Balaton

A kutyák másnap reggel a két végigtúrázott nap után egyszerűen NEM akartak felkelni :D Úúúgy szeretem őket ilyennek látni, úgy igazán nagyon fáradtnak. Na azért sok biztatás nem kellett nekik ahhoz, hogy beszálljanak az autóba.

Elköszöntünk a panziótól, csoda jó szállásunk volt ❤ Talán nem baj ha leírom, hogy Juditnak köszönhetően mi már szezon után élvezhettünk a csendet itt, csak mi voltunk a kutyákkal. Sajnos jövőre más vezeti már a helyet, így később esett le nekem, hogy mi voltunk az utolsó vendégek és ezzel lezárult egy korszak. Nagyon szépen köszönjük Judit itt is, hogy rávettél minket, hogy nálatok kezdjük a túrázást, köszönöm a csodaszép három napot, az idegenvezetést és az őszinte, hosszú beszélgetéseket ❤❤❤

Az utolsó délutánt a Kis-Balatonon töltöttük, persze ez is "vissza kell menni" hely lett... Meleg lett nagyon, így nem gyalogoltuk át egészen a Balatont, így most idegesít, hogy mi van a másik oldalon :) Plusz az összes kutyám állandóan bele akart menni a vízbe, ami úgy hogy ketten is tüzeltek nem igazán volt jó ötlet, plusz Logan is végig pórázon volt, és a tüzelő szukák után rángatott kilenc km-en keresztül. Szóval nem az a léleknyugtató nyugalom volt, amit szerettem volna :D Vissza kell jönni majd Logan nélkül, mert szegényem akármennyire is szeretem és szeret velünk jönni, de 15 évesen ez nem neki való. Ki se tudtam volna szedni szerintem, ha belepottyan a vízbe, mert ágak, nád, sás van a szélén végig, az pedig tuti, hogy beleesik, mert nagyon rosszul lát már. Mindezek ellenére élveztük, könnyed, laza séta, csodaszép környezet, csend, vizimadarak, jó volt nagyon ❤

A végén ahol már forgalmasabb volt az út, mindenki megállított bennünket, hogy hadd fotózzák le a kutyákat. A celEBség itt kezdődik valahol :)