A tréningek második felében az őrző-védő képzésé volt a főszerep. Mivel a közelmúltban érte némi atrocitás a kennelt, emiatt, ezért azoknak, akiket valóban érdekel, mit és miért csinálunk, írok egy kicsit ezekről a tréningekről :) Ez nem egyenlő a falusi kiképzés során a kert végében szomszéd bácsi hőzöng kicsit Buksinak, hogy az majd jól seggbe harapja a kapun belépő idegent vagy nem idegent is. Az a vadítás. Amit mi csinálunk, azt minden esetben engedelmes gyakorlatok előzik meg, és minden esetben a kutyák utána szabadon rohangálnak a pályán, amikor már mindenki végzett, többek közt azokkal az emberekkel is, akiknek a karján lévő védőeszközt, vagy a kezében lévő rongyot előtte pár perccel tépték, cibálták. Az őrző-védő SPORT minden esetben a kutya zsákmányszerző ösztönére alapul, nálunk legalábbis, és nem a valós védőösztönre, mert az jó esetben a border collienak nincs is. A kettő nagyon nem egyenlő, és ezt kellene a fejekben helyre tenni. Ők ezt szórakozásból, a zsákmányért csinálják, remek energialevezetés nekik, szórakoznak, elfáradnak, erősödnek, tanulnak. Imádjuk. Ezek a kutyák általában, ha nincs a segédnél eszköz, nem is harapnak, mert keresik, hogy hol a zsákmány. Tudatlan embertársaink fejében az őrző-védő sport még mindig egyenlő a vadítással, ezeknek az embereknek javaslom, hogy látogassanak el egy-egy ilyen foglalkozásra egy rendes kutyaiskolába (ne hozzánk :D ) és nézzék meg a saját szemükkel, hogy micsoda kontroll van ezeken a kutyákon. Csodálatos, ahogy ezek a kutyák lelkesednek a zsákmányért, küzdenek, ugatnak, de ott a kontroll a haladóknál már, hogy ne nyúljanak hozzá, egészen addig ameddig az nem mozdul. Utána mehet a harc. Ha a segéd ismét mozdulatlan a kutya elengedi és megint csak ugatással jelzi, hogy "talált" egy csúnya bácsit, gazdi csináljon vele valamit. A végén pedig amikor megszerzik a zsákmányt, magasra emelve büszkén róják vele a köröket a pályán, mindenkinek megmutatva, hogy mennyire ügyes-okosak voltak már megint. Hát ebből mutatok most mozzanatokat :)
Radical Roots at Wendigo's Wind - azaz Tigi a Tank :) Az összes létező energiáját beleadja, talán ő imádja legjobban az összes kutyám közül ezt a sportot, igaz viszont az is, hogy neki az energiaszintje az egekben van folyton.
Érdemes megnézni, hova fókuszál a kutya. Itt a második képen különösen látszik, hogy a zsákmány érdekli, kigúvadt szemekkel mered a karra, hogy az neki kell, az az övé.
Ha annyira veszélyes lenne, akkor a segéd nyakig be lenne öltözve, nem pólóban fogatná a kutyát. Jó a nadrág az kell mondjuk, mert hajlamosak kitámasztani a kis lábaikat, és aztán szép piros csíkosra mintázzák az ember lábát a karmaikkal.
Road Of The Prankster at Wendgo's Wind - Stifler, hasonló paraméterekkel rendelkezik, mint Tigi, csak egy egészen picit kevésbé őrült. Róla persze sokkal több kép készül mindig mert én fotózok, engem meg csak ha épp valaki, akinek a kezébe nyomtam a gépet, nem felejti el :D
Original Prankster at Wendigo's Wind - Nafta - pedáns kisállatom, annyira de annyira ügyes :)
Ezeken a képsorokon látható, hogy mennyire kontroll alatt van, megáll az álló segéddel szemben és csak ugat, majd amikor a segéd mozdul, akkor ő is, és akkor megkapja jutalomként a kart, amivel messzire szalad büszkén :)
Itt pedig ugyanaz csak mozgásban. Elkapja a kart, majd elviszi, eszébe nem jut, hogy a segéd után fusson és esetleg seggbe harapja :D Pedig megtehetné :D Ennél a gyakorlatnál azért kell már egy kis bátorság a kutya részéről, hiszen úgy dolgozik, hogy nem vagyok ott a póráz meghosszabbításaként önbizalom növelőnek. De bíznak ők a segédben is, tudják, hogy játék, és mennek, fogják, küzdenek ❤
A következő részben a második nap képeit fogom hozni, hasonló ezekhez :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése