Az imádott munkahelyem oldalán már szerepeltek ezek a gyönyörű állatok. Most úgy adódott, hogy együtt is sétált ez a két vadállat küllemű, ám jól szocializált, normális kutya az én hetes falkámmal és Patkánnyal, így összesen 10 kutyával indultunk útnak. Nagyon tetszik ez a fajta, mindig is tetszett, bár a bordereket nem fogom lecserélni, de lenyűgöző a küllemük, a viselkedésük, a mozgásuk, ami tényleg sokkal inkább farkasra emlékeztet, mint kutyára. A szokásos sétahelyet választottuk, de a traktorok által kitaposott és nagyon sáros utak helyett inkább a töltésen sétáltunk. Nem volt túl meleg, de azért kibírható idő volt, mondjuk nem annyira, ahogy azt a kutyáim gondolták, mert gyakorlatilag az egész banda úszott a patakban... A képek minőségéért előre is elnézést, tőlem nagyon szokatlanul, telefonnal készültek, és a legszebb az egészben, hogy a hátamon meg 7 km hosszan cipeltem a Nikont. Na de majd legközelebb :)
Az enyémeket láthatóan nem zavarta az új sétapartnerek megjelenése, bár Leo a kilenc hónapos kan méretei kissé mégis hatással volt rájuk, kicsit kerülték a legnagyobb kutyámnál is 3x nagyobb farkast :) Patkány viszont nincs tisztában a méreteivel, folyamatosan farkast akart enni, szerencséjére nem vették komolyan :D
Necco volt a sereghajtó... meg is álltunk miatta többször, sajnos a légcsöve miatt már nem bírja ezeket a sétákat... biztos, hogy fogom még vinni őt is, de csak nagyon lassú, andalgós sétákra, ami ennél rövidebb lesz. Pedig viszi a szíve, lelke, de a 14 és fél éves teste már nem bírja követni... :(
Farkasméretek :)
Száguldoztak a töltésen összevissza. Úgy rátenném valamelyikre néha a telefonomat, hogy lemérjem ők mennyit futnak, de nem merem, mert az első útja mindegyiknek a vízbe vezet...
Február elsejét írtunk... ezek biztos, hogy nem normálisak...
A fiaimnak bejött a farkaslány :)
Részleges temperamentumteszt :D Magasban, keskeny hídon. Mindenki megfelelt, bár volt aki egyéni megoldást választva inkább a vízen keresztül jött, és olyan is aki külön élvezte, hogy oda-vissza rohangál a hídon, bennünket majdnem a vízbe taszítva...
Összességében én szívesen ismételném bármikor a farkasos sétát, jót tesz nekik az idegen kutyákkal való találkozás, és élmények, nekünk meg a gyaloglás. Ilyenkor azért 6 km alatt még nem mentünk soha, de volt már 12 km is. Szeretem, soha nem unalmas mert a természet mindig másik arcát mutatja felénk, és jó látni az önfeledten rohangáló falkát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése