Kölyöklátogató kalandtúránk második állomása Sármelléken volt Évinél, Madly és Stifler otthonában, ahova eljött Ziggy (You're Gonna Go Far Kid at Wendigo's Wind) és családja is, hogy nekünk megspóroljanak vagy 100 km-t, hiszen az így is nagyon de nagyon zsúfolt nap volt :) Évi sütivel és üdítővel várt minket és a tervezett fél óra helyett több, mint másfél órára ott ragadtunk, de hát ez van, ha az ember és a megszámlálhatatlanul sok kutya boldogan rohangáló kavalkádban ennyire jól érzi magát :)
Amikor megláttam ezt a kölyköt, jött a teljes döbbenet, hogy egy az egyben az apja klónja :D
Ennyin voltunk összesen, nem volt túl egyszerű összehozni ezt a csoportképet, de azért megoldottuk, most nem sorolom fel a kutyákat egyesével, aki így is tudja, az lelkes rajongói jelvényt érdemel, igaz csak virtuálisan :) Sok-sok kép készült, igazából nem is nagyon kell hozzájuk a sok felesleges magyarázat, csak élvezzétek Ti is őket :)
Családi képek, anyuka Vatra, apuka Tigi és a gyerek (klón...) Ziggy :) Lett néhány, mert nem igazán tudtam kiválasztani azt ami a legjobban tetszik, így inkább megcsináltam mindegyiket :D
Madlyről is akartunk valami normálisat, de elég izgága volt a hatalmas kutyamennyiség láttán, így aztán annyira nem is erőltettük :D
Ziggy és az ő boldog családja, az én boldog kutyáim körében, akik szerintem örültek, hogy vééégre valaki vakargatja őket, na nem mintha egyébként ebből hiányuk lenne, de hát ők olyanok, hogy simogatásból, soha, de soha nem elég, így most kiélvezhették a sok embert és a sok simogató kezet :)
Apa-fia fotók, egészen elképesztő a hasonlóság :)
Aztán a sármelléki állomás legjobb része, a kutyafárasztás és rohangálás, erre is mindig akadt jelentkező, így a kutyák, amikor végre elindultunk a következő cél felé, kifulladva, fáradtan és lihegve foglalták el a helyüket a kocsiban a boxokban, nem is baj, nyugodtabban utaznak, ha le vannak mozgatva előbb. Hát az most alaposan sikerült. Szerintem sok magyarázat nem kell a képekhez, a boldog kutyaarcokhoz :)
Közben farkasgazdi Barbi is bőszen kattogtatta a gépét, így tőle is kaptam pár fotót, jó ez így, mert egészen más perspektívából szokta fotózni a falkát, mint én, így változatosabbak a fotóink.
A kalandtúra harmadik, ám nagyon rövid megállója Márkó volt, ahol Lexie (Pretty Fly at Wendigo's Wind) lakik, egy gyors fotó, néhány mondat Orsiékkal, aztán már mentünk is tovább, mert sajnos időszűkében voltunk, meg bő másfél órás csúszásban is sajnos, de jó volt látni Lexiet és a családját ❤ A következő, negyedik megállónk Sukoró volt, de ez már a következő poszt témája lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése