Nincs is kiskutyánk, csak tervezem az almot, ha végre Logan és Nafta úgy döntenek, hogy egymásnak esnek és összehozzák. Na de a blogon, meg a Facebook oldalunkon azért rengeteg kép van fenn, kis és nagykutyákról egyaránt, ezért folyamatosan kapom a hívásokat, kiskutya iránt érdeklődnek az emberek. Ezek 90%-a sajnos igénytelen, csak az ár érdekli. Ezeket elég hamar kiszűröm, nem is hívnak újra. Általában udvariasan próbálom felvilágosítani az embereket, miért is annyi az annyi. Sajnos azt gondolják, hogy az udvarban él egy kan meg egy szuka kutya, aztán mindig van alom, amit jó óccsóóóón adok. Hát nem. Nem kívánom részletezni a sok-sok költséget, amivel a normális tartás és tenyésztés jár, majd talán egyszer, most csak egy tegnapi hívást szeretnék megosztani, ahol a bunkóság kissé már nálam is kiverte a biztosítékot.
Túráztunk délután, így különösebben nem foglalkoztam a telefon csörgésével, kutyák labdáztak, mi meg a fűben fetrengtünk, álmosan, élveztük a szelet, a napot, a madarak hangját, a természet zenéjét. Ebbe az idillbe visított bele az egyébként imádott Tankcsapda nóta, de ott nem vettem fel, a táskám is méterekre hevert tőlem, és kedvem sem volt senkihez. Szoktam ilyet, most is ki van kapcsolva, mert lemerült, ne keressen senki. Na mindegy. Később megnéztem egy pesti szám. Gondoltam majd visszahívom, ha hazaértem, vissza szoktam majdnem mindenkit. Hazafele csörgött megint. Jó mondom felveszem, hamar elintézem talán. Mire beleszól egy hang: "Jónapot, magával már beszéltem?" Kissé kikerekedtek a szemeim a furcsa kérdésre, aztán mondtam neki udvariasan, hogy még nem, mivel nem vettem fel a telefont, mikor keresett. Mire mondta, hogy "jaaa, mer' már hívogatok itt mindenkit, nem tudtam beszéltünk-e" Ebből leszűrtem, hogy mindegy honnan kutya kell majd neki, plusz még figyelmetlen is, mert ha kiírok számokat ilyen célból, talán az a legkevesebb, hogy jegyzetelek mellé, hogy beszéltem vele, lesz kutya, mikor lesz, akármi. Itt már nem volt szimpi. Aztán mondta, hogy neki kutya kell van-e. Mondom nincs, de épp tervezek egy klassz almot, ha összejön akkor lesznek kiskutyák, nyár vége felé lesznek elvihetőek. Aztán jött a klasszikus kérdés, amivel nincs is semmi baj, ha nem ezzel indít valaki. "Mennyibe kerül?" Ilyenkor két eset lehetséges. Az egyik, ami ritka, mint a fehér holló, hogy valaki annyira utánajár az alomnak, a szülőknek, mindennek, hogy gyakorlatilag tényleg csak az árat nem tudja. De akkor is előbb bemutatkozik, elmondja mire szeretné adott kiskutyát, érdeklődik stb. Ilyen is volt már, imádtam amikor kaptam egy három oldalas bemutatkozó levelet angolul, képekkel, minden információval, tudtam azonnal, hogy igen, ő kapni fog kutyát, azóta is tökéletes helyen él immáron két kutyám nála. A másik, amikor valakinek qrvára mindegy, csak bordert legyen, és indít a mennyibe kerül kérdéssel. Tapasztalatom szerint ezek arra számítanak, hogy azt mondom 20 000, viheti. Na ilyet nem mondtam még soha. Ilyen nem is vett még tőlem kutyát soha, valamint nem is adnék. Na de ez a nő, ha már ilyen szép körítést írtam a sztorihoz... a fenti után megkérdezte mennyibe kerül, mondtam neki, hogy nem olcsó X ezer magyar forint. Erre köszönés nélkül letette a telefont. Régebben ilyenen kiakadtam volna, hogy micsoda udvariatlanság, bunkó pesti, stb. Most csak kicsit, de aztán már csak röhögtem rajta, a saját szegénységi bizonyítványát állította ki ezzel. Mert nem kell, hogy megkérdezze, miért ennyi, pedig ha megkérdezi nagyon szívesen elmesélem neki, de legalább mondja azt, hogy köszönöm szépen, nem ebben a kategóriában gondolkodunk, viszont hallásra vagy valami. De nem...
Ez a poszt viszont rendesen generált most egy másikat, csak legyen elég időm :) még egy etetőssel is tartozom...
Tenyésztőtársaimtól várom a hasonló sztorikat kommentben, ha nem sajnáltok rá egy kis időt :) Nem baj, ha nem csak borderesek! :)
