Volt egyszer egy csodálatos novemberi hosszú hétvége, amit a Mecsekben töltöttünk a kutyáinkkal és a barátainkkal. Feledkezzetek rá egy kicsit a képekre, amik ugyan nem adják vissza az ezernyi színt, az erdő illatát és a zajait, de egy kicsit mégis olyan, mintha ott lennétek Ti is.
2024.11.15
Pipic rettenetesen aggódott, hogy itthon marad, de persze, hogy nem marad, ha csak tehetem mindig jönnek velünk ❤
Út közben nem készültek képek. De amikor odaértünk a szállásunkra, az Emuvillába egyből tudtuk, hogy, a legjobb helyen vagyunk. A ház kívül-belül hangulatvilágítással várt minket, illatos füstölő, és nagyon-nagyon kedves házigazdák fogadtak. Megmutattak, elmondtak mindent ami szükséges, a kutyák is rögtön felfedezték az udvart és a házat. Mondanám, hogy azonnal otthon érezték magukat, de ez annál több volt, ugyanis Vatra azzal kezdett, hogy felpattant az ebédlőasztal közepére, én meg nem győztem elnézést kérni, hogy egyébként ennyire nem paraszt :D Emi erre azt mondta nagyon lazán, hogy hát Ti esztek onnan nekünk mindegy :D Szóval kipakoltunk, és mivel már erősen sötétedett, megfogadtuk a vendéglátóink szuper ötletét, hogy Pécs legnagyobb bekerített kutyafuttatójába menjünk ki, ez egy több hektáros terület, és ott sötétben is le tudjuk mozgatni az utazás közben túl sokat pihenő bandát. Így is volt, labdáztak, jött egy csomó kutya, rohangáltak, alaposan elfáradtak, pedig még nem is tudták mi vár rájuk másnap. :) Hazafelé bevásároltunk a vacsorához, meg vettünk némi útravalót másnapra is. A fáradt kiskutyák letelepedtek a hálószoba padlóján, ezt azért mutatom, mert ilyen szuper otthonos, hangulatos szobánk volt. Imádtuk ezt az egész kis házikót úgy ahogy volt ❤
A látszat csal, nem Ádám főzött, viszont hősiesen segített a vacsora elkészítésében és rendkívül jól áll neki a fakanál is. ❤ Vettünk friss alapanyagokat, és összedobtunk vacsorára egy gyors gombapörköltet. Hagyma megpirít, ez látható a képeken. Gomba összedarabol, ezt csináltam közben én. Azt rádobtuk a hagymára, só, bors, ha puha a gomba, nem kell neki sok idő, akkor megy rá a tejszín, mindig habtejszínt használok, persze nem cukrozottat és nem felvert állapotban. Ennyi az egész. Közben kifőtt a tészta, isteni, egyszerű és gyors vacsoránk volt. A hűtőbe be volt készítve egy nagyon finom vörösbor, amivel megleptek minket a házigazdáink, azt elkortyolgattuk a vacsorához. Később ettek a kutyák is, majd egy részüket kitelepítettem az autóba, a másik fele benn aludt velünk.
2024.11.16
Leesett egy hagyma az asztalról, lelkes szemek figyelték, hogy az talán nem is hagyma, hanem egy labda, hiszen kerek, gurul és aztán a kezemben van. Egyébként csoda kényelmesen aludtunk, mi is és a kutyák is. Persze reggel a legelső mozdulatom az az volt, hogy kiengedtem az autóban éjszakázókat, és mindenki mást is a lakásból, hogy mozogjanak egy kicsit. Na ebből az lett, hogy mindenki az ajtóban tobzódott, hogy ők márpedig inkább bejönnének.
A következő képsorozathoz szerintem nem nagyon kell magyarázat... :D Mondtam, hogy nagyon-nagyon szuper, kényelmes és 100%-ig kutyabarát szállásunk volt. Csak erre a takaróval leterített ágyra engedtük fel a kutyákat, máshova nem, ide is csak amikor nem voltak koszosak vagy vizesek. Ismerem őket, ezért a csomagba amit hoztunk én betettem rengeteg törölközőt is arra az esetre, ha majd iszappakolásban érkeznek haza a túráról.
Hosszúhetény határában tettük le az autókat, onnan indultunk. Az első nap még cipeltük a Nikont is. De már annyiszor rájöttem, hogy hosszú, nehéz túrákon a Nikon is nehéz. Nagyon. De azért előszedtük pár kép erejéig :D
Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy csatlakoztak hozzánk az ezen a környéken élő kölykök a gazdikkal, sőt még sokkal messzebbről is. Név szerint Bon Jovi at Wendigo's Wind "Toby" (fekete-fehér, Kuzuriék testvére) Empire Of Fire at Wendigo's Wind "Énok" (Vatra blue-merle tricolor kisfia) és Hathor at Wendigo's Wind "Bora" (Venom csoki-sable merle alomtestvére), akinek a barátnője "Lara" Tigi lánya, aki nem nálunk született, de ugyanúgy követem a sorsát. Itt is nagyon köszönöm, hogy eljöttetek velünk, nagyon örültem mindenkinek!
Itt a túrának majdnem az elején egy szép nagy tisztáson hagytuk a kutyákat rohangálni, viszonylag meredek domboldal volt, gondoltuk kicsit leadnak a felgyűlt energiából. Ez nem annyira jött be, pedig nem a képeket fotóztam ferdén, hanem ennyire meredeken közlekedtek a kutyák itt. Aztán a gépet el is tettük, örültem néha, hogy levegőt bírok venni, úgy másztunk felfelé helyenként. :D
Itt a túrának majdnem az elején egy szép nagy tisztáson hagytuk a kutyákat rohangálni, viszonylag meredek domboldal volt, gondoltuk kicsit leadnak a felgyűlt energiából. Ez nem annyira jött be, pedig nem a képeket fotóztam ferdén, hanem ennyire meredeken közlekedtek a kutyák itt. Aztán a gépet el is tettük, örültem néha, hogy levegőt bírok venni, úgy másztunk felfelé helyenként. :D
Az erdő csodaszép volt, sokszor egy patak mellett haladtunk, a kutyák tudtak inni, frissek, energiával teli voltak, rohangáltak oda-vissza, öröm volt nézni őket. :)
Elértünk az üveghutákig, egészen hihetetlen, hogy itt az erdő közepén valaha emberek dolgoztak, annyira messze van minden mástól. Folytattuk utunkat, hol könnyebb, hol nehezebb (leginkább utóbbi) terepen :D
Találtunk egy helyet, padokkal, kiülőkkel, házikóval, talán vadászház vagy valamilyen túristaház, nem tudom, ez minket nem is érdekelt nagyon. Viszont itt letelepedtünk egy kis időre, és pótoltuk az elhasznált energia egy részét. A kajaosztásban természetesen kivétel nélkül mindegyik négylábú is szeretett volna részt venni, sorban álltak mindenki előtt, aki éppen evett :D
Kicsit felfrissülve indultunk tovább, a Hidasi völgyön keresztül, a Cigány hegyi kilátó felé. Felfele nehéz volt, nincs most túl jó kondim, volt, hogy alig kaptam levegőt a kaptatókon. A kutyák persze itt is vígan rohangáltak és lihegve vigyorogtak a képünkbe, hogy na mi van, jössz már? :D Ez is egy csodálatos része a Mecseknek, szavak helyett jönnek a képek, egészen a kilátóig :)
Ez meg itt már maga a Cigány hegyi kilátó ❤ Körbefotóztuk rendesen, készült videó is a kilátásról, meg szelfiztünk, ahogy azt kell. A lökött kutyáink felmásztak a lépcsőn, pedig ezt annyira nem engedtük meg nekik, mert ismerem őket, hogy milyen hülyeségekre képesek, és nem hiányzik, hogy valamelyik eszetlenül kiugorjon a kilátóból. Sokan mondták már, hogy ennél több eszük van, hát nem mindig, inkább nem engedem és mindenkit élve viszek haza, minthogy egyszer legyen belőle baj. Bár azon meglepődtem, hogy a fémrácson is feljöttek, amin kilátnak és érzékelik a mélységet maguk alatt. Bátor kiskutyák ❤ Azt mondták innen már az autó felé haladunk, ennek örültem, mert a kilátóhoz felfele elég fárasztó út vezetett. :D
Ez a rész is nagyon tetszett, belátható, a kutyák úgy rohangáltak, mintha most szálltak volna ki az autóból, frissen, fitten. Pedig ugyanúgy megmásztak velünk minden hegyet, mint mi, csak kevésbé akarták kiköpni a tüdejüket. De itt egy kicsit tudtunk pihenni, mert sík volt a terep.
Az utolsó szakasz nem volt egyszerű. Levágtuk az útvonalat egy olyan ösvényen keresztül, amit a túraapplikációk szaggatott vonallal jelölnek. Ez sose jelent jót. Ilyenből volt már hegyoldalban seggen csúszás, meg hat km kerülő, szóval szkeptikus voltam. Na ilyen nem volt, csak nehéz terep, térdig érő avar, ami nagyobb köveket rejtett itt ott, ez még nem is lett volna probléma, de már erősen szürkült, lelki szemeim előtt már láttam egy bazi nagy konda vaddisznót, ami belőlünk tálalja fel a vacsorát a csíkos malacainak. De szerencsére semmi ilyesmi nem történt, vaksötétben, de visszaértünk az autókhoz, igaz az utolsó km már olyan volt, hogy pár percenként kellett a kutyákat kifektetni az út szélére, mert autók jöttek. Ez már elég megterhelő volt fizikailag is, mert NAGYON elfáradtunk, meg már mentálisan is amikor 25x szedtem össze a csapatot, fektettem le, szóltam rájuk, hogy maradtok, ameddig el nem ment az autó, aztán épp hogy egy kicsit haladtunk, jött is még egy és még egy és még egy autó. Legközelebb közelebb megyünk ahhoz a ponthoz, ahol a túraútvonal elkezdődik és ahol nem lehet már autósforgalom. Egy-egy kutyával, pórázzal ez semmiképpen nem gond, na de nálunk hét kutya volt. Plusz még az aznapi többiek is. Sebaj, ebből is tanultunk :)
Az első nap összesítője. Röviden még egyszer. Hosszúhetény határában tettük le az autókat, Püspökszentlászló, Pusztabánya útvonalon indultunk el, itt megnéztük az üveghutákat, majd a Hidasi völgyön keresztül értünk el a Cigány hegyi kilátóhoz, majd onnan egy másik útvonalon indultunk vissza. A többi úgyis ott van a térképen. Csodaszép volt, de (nekem, az edzetlen pudingnak) voltak meglehetősen nehéz részek, ettől függetlenül bármikor visszamennék, nagyon jól éreztük magunkat, szuper társaság, szuper kutyák és csodaszép helyek.
A nap további részében, és még azután is így hevert a csapat a szállásunkon. :D Vittem egy rakás törölközőt a kozmiból, meg porszívót is, mert tudtam, hogy mire képesek szőrileg egy egy sáros túra után. Jó ötlet volt. A törölközőkre pergett ki belőlük a kosz, így könnyű volt összetakarítani utánuk, a bútorokra nem engedtük őket most fel, bár voltak próbálkozások, de néhány szigorú "most nem!" után mindenki elfogadta, hogy most padlón heverészés a program. Mi még be akartuk fűteni a dézsát, de egy bőséges vacsora után azt mondtuk, hogy jó, de egy picit dőljünk le előbb és mivel most kikapcsolódni jöttünk, igyunk egy pohár finom bort. Na ebből az lett, hogy pár órával később az éjszaka közepén felébredtünk, hogy hűha, fél kettő van, a kutyák még nem vacsoráztak, mi nem fürödtünk, és a hálószoba ágya helyett a nappaliban fekszünk a tv előtt. :D Gyorsan pótoltuk a hiányosságokat, és eldőltünk aludni, mint valami tisztességesen megpakolt liszteszsákok. Nem tudom mikor voltam ennyire fáradt, és azt se tudom, hogy a kutyák mikor. :D
2024.11.17
Másnap reggelre úgy tűnt kipihenték magukat :) Mivel viszonylag korán keltünk és az az aznapi túra csak későbbre volt megbeszélve, ezért nagyon kényelmesen reggeliztünk, kávézgattunk, és néztünk valami filmet is közben.
Ma Viki és Levi voltak az idegenvezetőink, Murphy és Zuzmó gazdái (Iron Maiden & Iggy Pop at Wendigo's Wind) és csatlakozott hozzánk Szabina is Rue-val (Hypnotize Me at Wendigo's Wind) Nagyon örültem mindenkinek, bár Vikivel napi szinten beszélünk, de egyik kölyköt se láttam szerintem a költözésük óta. Hát jól megnőttek. A két nyakigláb kamasz még így is gyönyörű, pedig csak lábból, meg fejből állnak most, Rue meg teljesen úgy néz ki, mint Apollo csak szuka.
Éger völgy bejáratától indultunk, végig az Éger patak mentén. Én nagyon szeretem a patakokat, folyókat, vizeket és a kutyák is, így nekik ez most nagy élmény volt, persze most is nyakig sáros lett mindenki. Az útvonal sokkal könnyebb volt az előző napinál, jól is esett ez a kissé puding izmaimnak. Nem is magyarázom tovább, ezt tényleg látni kell, mert szavakkal leírhatatlan az erdő. ❤
❤❤ Velem tart az összes hülyeségben, amit kitalálok, mint most is, pedig ülhetnénk otthon a TV előtt is de nem, tapossuk a sarat, a csúszós leveleket és jóóól elfáradunk ❤❤
Már csak nagyon kevés gomba van, de amit találtam, azt lefotóztam. Azonosítani nem tudtam. :)
A Farkas forrásnál kicsit megpihentünk, ettünk, ittunk, csoportképet csináltunk. :)
Nem csak mi sétáltunk arrafelé, jöttek ilyen barátságos óriásokkal is, a mi kutyáink csak néztek, hogy ezek mitől nőttek ekkorára :D De nem volt gond, csak erőteljes kíváncsiság mindkét részről.
Ádám kiválasztott magának egy szimpatikus botot, mert egy kicsit megfájdult a műtött bokája az előző napi elég nehéz túra után. Hát, ha röviden akarnám megfogalmazni a videó és az azt követő képek lényegét: a bot sajnos a kutyáknak is nagyon szimpatikus volt :D
Zuzmó, Murphy, Rue és Venom nagyon egymásra találtak, rohangáltak dombnak fel és le. Persze, mert mindannyian "gyerekek" még. Az egyik fele alig múlt egy éves, a másik fele meg 9 hónapos.
Venomról és Rueról csináltunk néhány képet az utókornak, aztán Szabina elköszönt, még valami dolguk volt aznapra, mi pedig Vikiékkel folytattuk a túrát.
Humortalan olvasóim (nincs olyan tudom) most forduljanak el. Ez nem az aminek látszik. :D Csak megkötöttem a cipőfűzőt. :D De a nap tanulsága, nekem nem kell ellenség, ha ilyenek a barátaim :D
Nagyon kellemes túraútvonal ez. Nekem sokkal kevésbé volt megterhelő, mint az előző napi, vagy csak kezdtem hozzáedződni, nem tudom. :D A képek nem tudják visszaadni azt a napfényben tündöklő ezernyi színt, amit egy erdőben látunk ilyenkor késő ősszel. Szerintem volt ahol tátott szájjal ballagtam a többiek után. Gyönyörű, tényleg. ❤❤❤
Bejártuk a Pálos kolostor romjait is. Itt is voltam már sok-sok éve, készült is kép ugyanitt a falakon. El lehet merengeni kicsit azon, hogy vajon milyen lehetett itt élni az erdőben, a csendben, a többi embertől távol. Hogy készítették a mindennapi ételüket, hogy művelték a földet, hogy lehetett berendezve a kolostor, hogy nézhetett ki az egész. Sok-sok kérdés jutott még eszembe, hiszen ez nem csak egy rakás kő, amit valakik egyszer oda leraktak.
A kutyákra itt is nagyon figyeltünk, mert voltak több méter mély egykori helyiségek, ahova lezuhanhattak volna, szóval nem ugrálhattak eszetlenül a falakon. Viszont nagyon élvezték azt, hogy engem megkeressenek a falak közt, mert körbe is mentem, meg ahol be lehetett menni, ott is körülnéztem, a csapat meg jött volna utánam, csak néha rossz irányba, nekik ez egy kis labirintus volt.
A kutyákra itt is nagyon figyeltünk, mert voltak több méter mély egykori helyiségek, ahova lezuhanhattak volna, szóval nem ugrálhattak eszetlenül a falakon. Viszont nagyon élvezték azt, hogy engem megkeressenek a falak közt, mert körbe is mentem, meg ahol be lehetett menni, ott is körülnéztem, a csapat meg jött volna utánam, csak néha rossz irányba, nekik ez egy kis labirintus volt.
A kolostor után a Jakab hegyi kilátó felé vezetett az utunk.
Itt már gondoltuk, hogy megint valami csodás látványban lesz részünk. ❤
Csoda. ❤❤❤ Itt sem kellenek szavak, a képek mindent elmondanak helyettem, még akkor is, ha nem adják vissza azt a fantasztikus látványt, amiben részünk volt.
Van az úgy, amikor a lélegzeted is eláll a látványtól, most videón is megmutatom. Na ez talán tényleg a legszebb része volt a három napos túránk során látott helyeknek. A Jakab hegyi kilátó. Sok-sok évvel ezelőtt már jártam is, a régi csapattal, akik közül már nem él senki. Nagyon fura deja vu érzés volt.
❤❤❤
A kutyák közben szépen megvártak bennünket egy kicsit feljebb. Egyesével simán levinném őket, de egyre jobban fifigazdi vagyok, féltem őket. Nem baj, egy kis pihenés nem is ártott nekik, nézzétek csak meg a képek alatti videót is :D
Van az úgy, hogy egy border collie is elfárad. Nagyon nagyon elfárad, annyira nagyon, hogy ülve alszik el a túra kellős közepén. Édesem, annyira aranyos ❤❤❤
Volt egy nagyon vicces szitunk is. Bringások jöttek ide a kilátóhoz aztán el is mentek, de mindegyikük nagyon nézte a kutyákat aztán később megint összefutottunk az egyikükkel.
Aki megkérdezte, hogy:
- Ti nem Sopronból jöttetek? :D
Mondtuk, hogy de. Tudom, hogy a kutyákat sokan felismerik, ahhoz már hozzászoktam, de ez azon is túltett, mert kiderült, hogy néhány évvel ezelőtt lett egy Wendigo's Wind kiskutyájuk, akinek Lexie az anyukája, nem nálam született és nem is nálam nőtt fel, de ott voltam amikor a gazdik eljöttek érte. Persze az arcmemóriám katasztrofális, és csak akkor egyszer találkoztunk olyan négy éve, ezért nem csoda, ha nem ismertük meg egymást, pedig a párjával szoktunk beszélgetni chaten kutyákról. :D Az élet néha produkál vicces találkozásokat. :)
❤❤❤❤❤
Rászoktam, hogy lefotózom ezeket az ismeretterjesztő táblákat. Szeretem őket, nagyon hasznosak tudnak lenni. :)
Az aznapi összefoglaló a túráról :) Nagyon szuper és szépséges körtúra volt, éppen megfelelő távolság és nehézség ahhoz, hogy kellemesen elfáradjunk, de ne annyira, mint előző nap. Ismétlésre szorul!
Vacsira összedobtunk egy kis bolognait, egyszerű, gyors finom. Kép nem készült róla, szóval lehet, hogy nem is létezett, de azért elhihetitek, hogy jó volt :D
Senkivel nem kellett veszekedni, hogy most már nyugodjanak el a kis hátsójukon. Konkrétan összeborultak és úgy maradtak :D
Ja igen, kb vacsora után mi is. Csak feküdtünk, és pihentünk. Nem vagyunk ehhez a sok mozgáshoz hozzászokva, azaz de persze, sokat sétálunk, csak szinte mindig szintkülönbségek nélkül és az elég megerőltető tud lenni, ha hirtelen, sokat, órákig és jelentős szintkülönbségeket leküzdve túrázunk :D
Az utolsó ott töltött napunk reggele. Szépen rendet csináltunk, kétszer felporszívóztam, hogy a kutyákból kiszálló por ne okozzon plusz munkát a vendéglátóinknak, hiszen mi patyolat tisztán kaptuk meg a házat, szerettük volna úgy visszaadni. Utána még volt egy kis időnk, pihentünk egy kicsit Pipic Ádámmal el is aludt ❤❤❤
Elköszöntünk az emuktól is, most meg is örökítettük őket, csuda aranyosak, ők a villa névadó állatai, hiszem Emuvilla volt a szállásunk neve. Csodásan éreztük magunkat és szívből ajánljuk őket minden kutyásnak, aki a Mecsekben keres kutyás szállást. Tudom, már írtam, de nem árt az ismétlés, tényleg fantasztikusan éreztük magunkat náluk ❤❤❤
Ez pedig már az utolsó túránk egyik helyszíne, a Rotary körsétány. Itt éppen félreültettük a kutyákat, mert jöttek szembe, és itt elég keskeny volt az ösvény, csak így fértek el mellettünk. Ma tudtak velünk jönni megint Viki a két sihederrel, Murphyvel és Zuzmóval és Péter is tudott megint jönni Borával és Larával ❤ Korábban már leírtam, hogy kik ők törzskönyvi névvel.
Közben is készült persze sok-sok kép. :)
Érkezés a kis Tubeshez. :)
Jó hát sose voltunk normálisak :D
Van ami nem maradhatott ki ezen a helyen, így került fel facebook sztoriba, onnan mentettem le így ezt a videót, azóta is röhögök ha előkerül :D
Na és a kilátás, videón is és a képeken is egy igazi csoda
Ez pedig az aznapi kör összefoglalója. Sok-sok élménnyel, baráti beszélgetéssel, és Péter jóvoltából egy meggyfával és egy agávéval gazdagabban jöttünk haza, fizikailag nagyon fáradtan, de lelkileg feltöltődve. Fogunk még ilyeneket csinálni, szuper volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése