Részletes, sok képes, őszinte poszt lesz. Amikor Lexiet fedeztettük, Orsival megbeszéltük, hogy a kiskutyák most nála fognak nevelkedni, nekem épp elég lesz Vatra raptorgyemekeit felnevelni. A fedeztetésről szóló posztot ITT olvashatod, ha kihagytad volna :)
Komolyan vették a készülődést, készült Lexienek láda is, beszereztek infralámpát, minden szükséges dolgot, amit előtte megbeszéltünk. Lexie ládája már hetekkel az ellés előtt készen volt, ki is próbálta, tetszett is neki, bár nagyon nem is volt választása :) Itt még hiányzott belőle a kiskutyákat védő, khm seprűnyél :) A későbbi képeken már az is ott lesz. Itt a második képen már csak négy napja volt vissza a szülésig, de már mindenki tűkön ült... Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot chaten, hogy épp mikor mit csinál Lexie. De leginkább semmit.
Persze folyamatosan hőmérőzve volt a kutya, így tudtuk már 8.-án reggel, hogy az aznapi lesz a nagy nap. Egyrészt nem is evett Lexie, másrészt mindenhol kapart, Ginger a kelpie kutyaházát majd szétborította, kaparta a szőnyeget, nem találta a helyét, folyamatosan pisilt, kakilt, hol nyugtalan volt, hol meg aludt és Orsi idegein táncolt ezzel. Meg az enyémeken is, mert ezt az ellés előtti utolsó részt már nagyon nem szeretem, csak várni, várni... Itt a lenti videón az látszik, amikor Lexie már liheg, ez már biztos jele az ellésnek, ha a többi eddig nem lett volna az. Ez a lihegés olyan jellegzetes, más, mint amikor elfáradnak, inkább, mint amikor nagyon melegük van akkor lihegnek így. Ilyenkor már vannak méhösszehúzódások, az eddig leesett hő az elkezd emelkedni, ilyenkor már felesleges mérni nekik. Próbáltuk némi humorral elütni az időt, mondtam ha születik red merle vagy barna akkor én kapok frászt, ha születik fekete kan, akkor Móni barátnőm, mert ő meg Lexietől szeretett volna egy fekete-fehér kan kiskutyát. Igaz a vége az az lett, hogy lett egy sable kanja Vatrától, de az egy másik történet.
Csak vártunk és beszélgettünk chaten, aztán Lexie hányt egyet, majd elfolyt a magzatvíz és felgyorsultak az események. :) Rekordgyorsan írt nekem Orsi, hogy "blue merle kan" :) Közben átváltottunk kettős kommunikációra, mert Orsi Lexienek segített, Regi meg nekem írta az infókat és küldte a képeket chaten. Íme az egyes számú kis királyfi :)
Utána csak kapkodtam a fejem, nagyon gyorsan jött még két kiskutya, de a második sajnos holtan született :( Gyönyörű, nagy kan kiskutya volt ő is, sajnáltuk rettenetesen, nem lehetett újraéleszteni sem, megpróbáltak mindent, de valószínűleg már méhen belül meghalt. Lehet ilyenkor találgatni, de úgyse derül ki, talán elszakadt a köldökzsinór és megfulladt, vagy volt valami baja és a természet okosan kiszelektálta, ez már nem fog kiderülni. Én sosem titkolom az ilyeneket, hiszen nem lennénk hitelesek, ha azt mondanám, hogy nálunk soha semmi probléma nincsen. Ez nem igaz. Érző, élő teremtések ők is, akiknek ugyanúgy lehetnek betegségeik, bajaik. Ez a kiskutya is nagy volt, de nem nagyon nagy, ennél születtek már nagyobbak is, épp Lexie kan testvére 518 grammal, mégis életben maradt. Sok időt nem töltött a szülőútban sem, az első három kiskutya 20-25 percenként született. Volt már ilyen és valószínűleg sajnos lesz is. A többieknek viszont nagyon örülünk, szépek, egészségesek.
Itt már megszületett a második kis merle kan is. Teljesen más színárnyalattal, mint az első :)
Aztán a harmadik élő kölyök, egy szépséges, fekete-fehér szuka. Na ő volt nekem az "első látásra beleszeretek" kölyök... Majdnem minden alomban van ilyen. Gyönyörű, hatalmas, vasgyúró kiskutya. Pedig ilyenkor még nem is igazán szépek, még vizesek, formátlanok és nagy fejük van, de én ilyenkor is már imádom a kis szuszogó lényüket.
A három kölyök együtt :)
Aztán megérkezett végre a legkisebb is :) Szintén egy szépséges fekete-fehér kicsi lány személyében :)
Négy baba együtt:
Lexie is lenyugodott, úgy tűnt minden rendben, kicsik ettek, Orsiék meg én is hullafáradtan lefeküdtünk, és éjszaka született még egy halott kiskutya. Ezen már nem lepődtem meg, ilyen is volt már sajnos, hogy az utolsó kölyöknél már túl fáradt a szuka, és esetleg nem tud megszületni időben, annak ellenére sem, hogy oxitocint is kapott. Szóval összesen hatan voltak, nagyon szomorú voltam akkor, borzasztó érzés a kezedben fogni a kifejlődött, de halott kiskutyát és agyalni, hogy mit tehettél volna érte, és a válasz legtöbbször... semmit. Azóta azt hiszem sikerült ezt elengedni, belenyugodni, de akkor sem jó érzés, hogy a gondos tenyésztő és gazdi megtesz mindent és mégis előfordul ilyen. Na de nézzük csak tovább a pici falkát. Rögtön másnap már kaptam is róluk videókat.
Tehát az egy napos bálnabébik videókon :)
Egy naposan együtt a csapat:
Mindenki külön, csak telefonos, gyors képek, csak hogy legyen mindenkiről, olyan kis szépek!
A születésük másnapján a kicsik le is lettek mérve, alompapír lecserélve, minden kifertőtlenítve, mindenki kipihenve az előző éjszaka izgalmait. Nagyok. Nagyon nagyok, kivéve az utolsó kölyök, de ő is szépen behozta a súlyát mire 6-8 hetesek lettek.
A mérés :)
Egy naposak, szárazak, tiszták, jóllakottak, dagadtak :)
Videók a két naposakról:
3 napos kiskutyák
4 naposan
Az idő nagyon gyorsan telik, a kiskutyák rohamtempóban nőnek, egy hetesek ezeken a képeken. Közben Orsi megcsinálta náluk a pár napos kori tesztet, ez alapján kezd körvonalazódni ki kihez kerül, erről nem írnék bővebben, mert a gazdi kérdés mindig egészen addig képlékeny, ameddig a kiskutya el nem költözött. Most is így volt, sok visszamondás, sok új gazdijelölt. Inkább csak nézegessétek a cuki kicsiket :)
Picikék még, de már kezd kibontakozni a személyiségük. Orsi mindig meséli, mennyit változnak, mit csinálnak, hogy viselkednek, hogy próbálnak négy lábon közlekedni, milyen hangokat adnak ki. Imádom őket. A következő róluk szóló posztban már 10 naposak lesznek, meglátogattam őket és fotóztunk is. Addig érjétek be ennyivel :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése