Beni és Dixie gazdikkal kiegészülve indultunk el, még előtte sosem jártam ezen a területen, azóta viszont már nem is egyszer. Imádjuk, a kutyákkal együtt! Olyan 8-9 km-t mentünk elsőre, nem tudom pontosan, mert lemerült a telefonom visszafelé. Rengeteg kép készült, kicsit kevesebb jó kép készült, meg is szívattam magam aztán rendesen az utómunkával.
A csapat 4/5 része. Dixie nem akart a borderekkel közösködni :) Mondjuk annyira Beni se :D
Ezek a kiálló kövek egyből megmozgatták a fantáziámat képügyileg, el is szórakoztam egy kis ideig, meg még tudtam volna mit kezdeni velük, de nem fotózni, hanem túrázni indultunk, nem akartam a többieket feltartani :D
Gyönyörű hely az biztos! A további út már inkább erdős részeken folytatódott, eldöntöttem, hogy az én minden szakaszában szeretnék innen fotókat majd :) Ez a heti egy fél nap nem kevés idő, ám ennyi kell mindenkinek, főleg a kutyáknak :)
Beni nem szeret modellkedni... ezt világosan értésünkre is hozta, ám ahhoz már nem kellett neki biztatás, hogy a gazdi nyakába ugorjon :D Persze nem csak Beniről készültek avaros fotók :)
Útba esett egy kilátó is persze, hogy felmentünk és a kutyák is :) Mondjuk a lányok egy idő után megunták és a kilátó alatt keringve próbálták közölni velünk, hogy ideje menni :)
Fenyők felett :)
Aztán folytattuk utunkat :)
Szuper hely, persze elővigyázatosan megyünk, hiszen erdő, folyamatosan nézelődve vadak és vadászok után, készen arra, hogy a kutyákat azonnal láb mellé rendeljük. Mivel széles turistaösvények és utak vannak, ami jól belátható, ezért a kutyák nem is nagyon mennek be az erdőbe, jórészt lakott területhez közel megy, plusz mindig napközben megyünk, amikor a legkisebb esély van arra, hogy vadásznak. Első a saját és a kutyáink biztonsága mindig. Azóta voltunk még párszor, igaz kevesebb kép készült, mert nem akartam magammal kitolni, de megmutatom azokat is hamarosan :)
